Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

IV. Levéltártörténet - Nagy István: Visszaemlékezések a Fővárosi Levéltárban eltöltött szolgálati időről (1945-1948)

s ide központosultak az adminisztratív teendők. A szobafőnök Rokken Ferenc volt. Megjegyzem, hogy tudományos kutatók részére esetlegesen Bánrévy is adott helyet szobájában. Ebben az időben nem volt külön kutatószoba. A szerény üzemi ebédet, amelyet az üzemi konyháról hoztak fel, mindenki saját edényéből, a hivatali helyiségben fogyasztotta el. A városházi üzemi étterem akkor még nem működött, csak a konyha. Az étel elosztására, mosogatásra a volt főlevéltárosi "mosdóból" átalakított helyiség szolgált. Itt kivánt a dolgozóknak jó étvágyat 1945 őszén a hivatalt meglátogató Vas Zoltán polgármester, amikor bablevesből és puliszkából álló ebédjüket kanalazták. A páncélszobától északra eső szobákat akkor még nem állitották helyre. A közigazgatáshoz szükséges iratok szerelése és reponálása, a kutatószolgálat Az 1945 előtti hivatali személyzet eleinte két levéltárossal, a reaktivált Niklai Péterrel és Belitzky Jánossal bővült. Két fiatal dolgozó (Lakatos Ernő és Turányi Kornél) viszont hadifogságban volt. Igy a levéltár kb. a régi személyzeti létszámmal kezdte el az ostrom utáni munkát. A munka egyeló're a régi keretek szerint folyt. A levéltár ellátta a városi igazgatáshoz szükséges ügyiratok szerelését és reponálását az 1926-ig őrizetében lévő iratokból, és kiszolgálta a tudományos kutatókat is. Az iratokat természetesen a Bazilikából kellett áthozni és oda visszavinni. Ezeket eleinte táskában hordták át, később egy kétkerekű iratszállitó kocsit használtak erre a célra. Iratcsomókat és köteteket ugyanis nem lehetett kézben átszállítani. Ez a munka természetesen elég nehézkesen folyt. Szerencsére a közigazgatási természetű irat csatol ás ok erősen csökkentek az 1945 előttihez képest. A tudományos kutatók is csak az 1946. esztendő vége felé keresték fel gyakrabban a levéltárat. Később azonban megszaporodtak az iratcsatolások, ehhez a hivatali személyzet növelése vált szükségessé. Ez meg Is történt, az adminisztratív (nem tudományos) személyzet 1947-ben jelentősen bővült. A közigazgatási és a kutatószolgálattal kapcsolatos iratcsatolások, illetve iratkiszedések módja ugyanaz maradt, mint 1945 előtt. A polgármesteri ügyosztályok részére történt szerelésekre és reponálásokra külön szerelőkönyv és reponálókönyv állott rendelkezésre. A szerelés, illetve a reponálás tényét az ügyiratokban található őrjegyre jegyezték fel. Az ügyosztályok általában iktatószámok szerint kérték a szereléseket, ezek levéltári számait már a levéltárban kellett kikeresni a számsorkönyvekből. Az iratkiszedéseket 1945 előtt általában két személy végezte, 1 fiatalabb allevéltáros és 1 hivatalsegéd. Hivatalsegéd (altiszt) maga nem szerelhetett vagy reponalhatott iratokat. E kettős tevékenységnél a levéltáros felelt a munka szakszerűségéért, a hivatalsegéd végezte a fizikai munkát, az iratcsomók le-, felrakását a polcokra, a többnyire falemezek között lévő iratcsomók hevederrel való bekötését. Ez a kettős munka 1945 után általában megszűnt, a szereléseket egy személy, az akkori hivatali elnevezések szerint segédlevéltáros, vagy levéltári irodakezelő, irodatiszt vagy hivatalsegéd, többnyire az utóbbi végezte. Két személy csak abban az esetben tevékenykedett, ha a hivatals^éd, főleg a kutatók részére történt nehezebb csatolásoknál, nem találta meg a latin vagy német nyelvű régi iratokat. A kutatók kiszolgálásában is megmaradtak a régi szokások. A kutatók felvilágosítását a kutatószoba vezetője látta el. O hozatta be a raktárból a