Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)
III. Levéltári munka - Lenkei Valéria: Egy levéltári kiállítás története
Szerény lehetőségeink miatt csupán "ún. házi kivitelezésű iratbemutatásra" volt módunk, melyet szinte teljesen a levéltár berkein belül kellett megoldanunk. (Seg its egünkre volt saját technikai osztályunk, ezen kivül a Városházi Gondnokság anyagi forrásaira támaszkodhattunk.) Törekedtünk a komplex történeti kiállitás feltételeinek megfelelni, tehát a tudományos megalapozottságra, a didaktikus felépítésre, a bemutatott anyagok eredeti dokumentálására. Muzeológusok nem lévén gondot okozott az esztétikai kivitelezés módja is, rengeteget dolgoztunk a fényképek, fotókópiák, egyéL anyagok méretének kiválasztásával, elhelyezésével, a felület megkomponálásával, a színek összehangolásával (bár nem sok szinnel tudtunk dolgozni, de az eredeti plakátok, röplapok érdekes színfoltjait jelentették a kiállításnak), a feliratok megtervezésével. Feliratok csupán a cimek voltak, kiemelt magyarázó szövegeket nem tettünk a tárlók mellé: a jobb áttekinthetőség érdekében csak a tárlók címeit, s rövid képaláírásokat, pontos, tömör dokumentummeghatározásokat helyeztünk ki. A forgatókönyv megírása, összeszerkesztése is alapos munkát igényelt, hisz ebben szerepelnie kellett - s pontos hivatkozással - az összes adatnak, amik a kiállításon megjelenő anyagokra vonatkoztak. Eközben többször felmértük a termet - ez nem állandó kiállítóhely volt -, ahol be kellett rendezkednünk. Lehetőségeinket behatárolta a tárlók száma, sorrendje, elhelyezési módja a terem adottságai szerint. Gondok voltak a méretekkel, a hátteret alkotó falfelülettel (e célból külön vásznat kellett kifeszítenünk a tárlók mögé). Problémát okozott a különböző forrásokból származó fényképfelvételek egyidejű elkészítése. Gyors szervezést igényelt a kiállításra kerülő belső dokumentumok restaurálása (sok gyengébb minőségű iratot, újságot, régi plakátot 3 kellett megfelelő állapotba hozni, hogy a tárlókba illetve a falakra kerülhessenek), a cimek elkészítése. Miután minden anyagot összegyűjtöttünk, s elrendeztünk, többször ellenőriztük a pontosság és az esztétika szempontjából is. Komoly csapatmunka volt a kiállitás megszervezése, ami nemcsak a Levéltár II. osztályát érintette. (Jelentős segitséget nyújtott az Iratvédelmi osztály is.) Ezúton mondunk köszönetet a nyilvánosság előtt a résztvevő öszszes kollégának. A megnyitás előtt pár nappal szakmai szemle elé bocsátottuk a kezünk alól kikerülő anyagot (ez is elengedhetetlen a levéltári kiállításnál), s már "csak" a megnyitás volt hátra. A kiállitás megnyitása 1986. nov. 3-án volt, a megnyitó beszédet dr. Nagy Richárd, a Fővárosi Tanács Elnökhelyettese mondta. A kiállítást dr. Szántó Ferenc főigazgató ismertette, majd mutatta be - mintegy tárlatvezetés formájában a megjelent kb. 200 főnyi közönségnek. A megnyitás után mi is levonhattuk következtetéseinket: a kiállitás funkciója - ha nem egy szük szakmai körnek készitjük - csak az lehet, hogy töltse be közművelődési célját; minél több ember láthassa, s tanulhasson belőle. Ezért a nyitvatartás idején megfelelő közművelődési programokat kell szerveznünk, hogy felkeltsük az érdeklődést. A sajtóban közzé kell tennünk a kiállitás hirét, felhivást, plakátot kell közzétennünk magában az intézményben, de más közművelődési intézményekkel is kapcsolatot kell találnunk, pl. az iskolákkal. A nyitvatartás alatt - 1986. nov. 3. és 1986. nov. 26. között -