Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Varga J. János: Buda visszafoglalása és az újjáépítés kezdete

Az újrakezdés éveit jellemző gyarapodás mellett tehát egy sor feszültségforrás alakult ki, a polgárság és az érdekeiket képviselő városigazgatás, valamint a kamarai adminisztráció között. A századfordulóra nyilvánvalóvá vált, hogy Budát (és Pestet) nem lehet kamarai birtokként kezelni. A városi tanács a gyámkodás lerázására és az egykori önállóság visszaszerzésére 1692-ben tette meg az első lépést: megszerezte Szirmay István országbirói itélomestertől Szapolyai János király 1530. évi aranypecsétes kiváltságlevelét, amely összefoglalta, megerősítette és bővítette Buda város régi jogait és kiváltságait. Bős inger Ignác polgármester és Maylin Benedek jegyző azonban hiába fáradozott Bécsben, nem sikerült elérniük a kiváltságlevél lipóti megerősítését, de még az I. Ferdinánd oklevelében foglaltaknak sem tudtak érvényt szerezni. Újra meg kellett harcolniuk a kiváltságokért, amelyekkel a középkori Buda lakói egyszer már rendelkeztek. A kamarai adminisztráció gyámkodása alóli felszabadulásukat közvetlenül a bécsi kormányzatnak a spanyol örökösödési háború okozta gazdasági krízise idézte elő. Az Udvari Kamara 1703 tavaszán tárgyalásokat kezdett a kiváltságaiért együtt küzdő négy várossal: Budával, Pesttel, Székesfehérvárral és Esztergommal. Ezek régi jogaikat hangoztatva végül is megalkudtak 20 000 forint megfizetésében "fegyverjog" cimén, amit a török háborúk költségeinek megtérítésére vetett ki a Kamara. A váltságösszegből Budára 8 600, Pestre 6 400 forint jutott, fedezetül mindkét város esetében kölcsönök szolgáltak. A megegyezés után I. Lipót 1703. okt. 23-án aláirta Buda és Pest kiváltságlevelét, amely visszaadta nekik, szabad királyi városi jogállásukat, biztosította ülés- és szavazati jogukat a rendi országgyűlésen, földterületekre vonatkozó földesúri jogukat, és széles körű gazdasági kiváltságokat. Budán a polgármestert, Pesten a birót királyi biztos jelenlétében kétéves időtartamra maguk választhatták, a város tisztviselőit maguk nevezhették ki és vonhatták felelősségre.

61 A 145 évig tartó török uralom és a pusztító ostrom után Buda és Pest szinte minden tényleges örökség nélkül, a majdnem semmiből vagy igen kevésből kezdte meg a Habsburg kormányzat által meghatározott új életét s vele a lassú újjáépülés időszakát. A török kiűzése után az élet súlypontja kezdett északról ismét a központ felé, déli irányba visszahelyeződni, ugyanakkor működésbe léptek azok az erők, amelyek Budát az ország szivében, kereskedelmi és közlekedési útvonalak metszőpontjában, a Duna mellett, korábban is központi szerephez juttatták. Már a kortársak is másként látták a török és a Habsburg hatalom közötti megmaradás lehetőségét, s az utókor is különféleképpen értékelt, felvetve a kérdést: a Habsburg uralom valóban károsabb volt fejlődésünk szempontjából a töröknél? Ma már pontosan tudjuk, hogy nem: a Habsburg igazgatás minden abszolutista intézkedésével sem hátráltatta annyira a fejlődést, mint a másfél évszázadon át mozdulatlanságra kárhoztató török uralom. A hódoltság megszűntével Buda (és az ország) olyan kormányzati rendszer keretei közé került, amely - minden sérelmes intézkedése ellenére azt a társadalmi formát és kultúrát képviselte, amelybe évszázadok óta beletartozott, szemben a török birodalom idegen rendszerével, amelynek fejlődést torzító hatását az uralma alatt maradt balkáni népek további sorsa példázza. Ez a budai ostrom és a város életét meghatározó első intézkedések nagy történelmi jelentősége.