Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)
II. Visszaemlékezések - Részletek Petri Miklós visszaemlékezéseiből
gőre megbüntetett, mert jogtalanul foglaltam le a pékmühelyt. Áttanulmányoztam a törvényeket és az a pékmesterekre vonatkozólag eló'irta, hogy ha valamelyik pékmester 8 napon túl nem nyitja ki az üzletét, akkor a községnek, falunak, városnak jogában van a pékmühelyre tenni a kezét és kinevezett vezetó'vel a pékséget üzemeltetni. Hát én ezt csináltam. Éltem ezzel a régi joggal. Ugy, hogy Kispesten alakult meg a legelső' pékszövetkezet és ontotta a kenyeret, a jó kenyeret, Kispest lakosságának. Egyetlen egy éjszaka volt zür a szovjet katonák és a lakosság között, amikor Csernisovval tudtam beszélni, akkor azt mondta, bármi van, ide telefonálj. Patrólokat küldött úgy, hogy éjszakánkét megszűnt minden zavargás. Kispesten indult meg a piaci kereskedelem leghamarabb. Megbiztam a legvagányabbakat a kereskedők közül. Támadás ért ezért például a kommunisták részéről, nevetve mondtam nekik: de ostobák vagytok, hát a legvagányabbat kell, akiben van brahi arra, hogy elmegy a lovával, biztos, hogy el fogják az oroszok venni és adnak helyette egy rosszat. Amikor beindult a piac, akkor ezeket behivtam, megköszöntem nekik és azt mondtam, adják ide az igazolványt amit adtam nekik. Elszedtem tőlük, most mondom kérjék utólag az iparigazolványt. És soknak nem adtam meg, akik visszaéltek a tisztes kereskedelemmel. Kispesten indult leghamarább a közigazgatás. Semmi irat nem volt. Mert a várost érintő iratokat a volt polgármester nyugatra vitte. Házról-házra mentek a városi tisztviselők irták fel a neveket ház és lakástulajdonosokat, akik elhagyták a lakásukat, azokról is külön névjegyzék készült. Egyetlen volt zsidó lakást nem engedtem lefoglalni. Egyetlen egy zsidó lakásba nem engedtem senkit, ahogy jöttek vissza, úgy kapták meg. Szakasits Árpád 16 kért, hogy legyek szives a sógorának egy két vagy három szobás lakást adni. A sógora kijött, azt mondtam: mit végzett maga Kispesten a helyreállításon? Azt mondja semmit. Mondom, akkor menjen oda, ahol volt lakása kérjen ott. Szakasits Árpád, aki a szociáldemokrata párt főtitkára volt, a képviselő háznak az elnöke, nem tudom mi volt még. Amikor találkoztam vele akkor azt mondtam: Idehallgass Árpád, nekem ne küldj többet névjegyet ilyen kéréssel. Kispestiek kapják meg a lakást, ha volt gazdája nem jött vissza. Rákosi Mátyásnak a szüleit is ismertem, mert Adán laktak és Adán az én nagybátyám, akinél én nevelkedtem. 1945-ben az első nemzetgyűlési választás előtt Rákosi kijött Kispestre. Azt mondja, Bolgár mindenről tájékoztatott, nagyon vigyázz és nagyon okosan csináld a dolgot. Maradj ott, ahol vagy, és én ottmaradtam. 1948-ig a szociáldemokrata párt kispesti vezetésének én voltam az elnöke. Amikor a két párt egyesült, akkor egy Hidasi 17 nevezetű párttitkárt küldtek ki Kispestre. A Hidasit Rákosi magához rendelte, és azt mondotta, hogy azonnal vegye fel velem a kapcsolatot. Miután Kispestre kijött, megtudta, hogy én nem vagyok hajlandó szélsőségekre, hogy embereket kizárjuk. Lebeszélték őt arról, hogy velem beszéljen. A szociáldemokrata párt feloszlott, tartottunk egy búcsúestét. És ott találkoztam Hidasival, aki megerősítette a fentieket. Egy búcsúestét rendeztünk, ahol egy nagyon szép beszédet tartottam. Nem azért mondom, mert én tartottam, de visszanyúlom a francia forradalomig, végig kisértem a munkásmozgalom történetét é.i eljutottam odáig, hogy egyesült két párt, és hivatkoztam arra, hogy már volt egy ilyen kísérlet, Bécsben a kettő és felesek, Otto Bauer 18 és a szocialisták között, csak akkor Moszkva elutasította, mert akkor Moszkva még nem azt a politikát foly-
