Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)
II. Visszaemlékezések - Szemelvények Suhajda József visszaemlékezéseiből
napig végeztem ezt a fontos munkát, az iktatási munkát, amit meg kellett tanulnunk a hat elemivel, majd a lakáshivatal nyomozója lettem, körülbelül egy esztendeig. További egy éven át pedig a lakáshivatal eló'adójaként dolgoztam. 1948 elején a Központi Lakáshivatali Döntőbizottság 7 előadójaként dolgoztam pár hónapig. A lakáshivatali munka akkor igazi nagy próbatétel volt minden embernek, régi embernek, új embernek egyaránt. De főleg újak voltunk ott. Hajléktalanok ezrei jöttek a hivatalhoz lakást kérni. Az elhurcolt zsidó lakosok közül, akik visszakerültek, természetesen a régi lakásukba akartak visszaköltözni vagy másik lakást kellett a számukra biztositani. Az elfoglalt lakásokat visszakövetelték joggal. Egyébként ötven vagy száz igénylő adta be egy-egy lakásra a kérelmét és azok közül kellett kiválasztani, ki a legjogosúltabb. Mindegy, hogy kinek, mert mi igyekeztünk a lehető legjobban dönteni, de az összes többi elégedetlen volt. Azt hiszem, ma is elkelne az akkori nyomozati munka, mert a nyomozás azt jelentette, minden lakásba ki kellett menni felmérni, hogy mekkora a lakás, kik vannak oda bejelentve, kik laknak ott, vagy csak be vannak jelentve, hogy a lakást mentsék mások elől, tehát egy valóságos feltáró munka, környezet tanulmányozás folyt itt. Annak alapján döntöttek az előadók, ha a nyomozó jól dolgozott, az előadó jól tudott dönteni. Naponta négy-öt ilyen cimet jártam végig kerékpárral. Én nem tudtam, akkor még eszembe sem volt, hogy majdan amikor az egész kerületért felelek, nagy segitség lesz, hogy mint nyomozó a nyolcadik kerületban a lakóházak többségét belülről is megismerhettem. Alig kerültünk be az államigazgatásba, Vas Zoltán máris kiadta a rendeletét, amely minden újonnan kinevezett köztisztviselőt államigazgatási tanfolyamra és konzultációra kötelezett. Ennek az államigazgatási tanfolyamnak volt általános és különös része. A különös részben 18 témát kellett feldolgozni, mindegyiket több órán és aztán a konzltáción is, hogy egyáltalán át tudjuk tekinteni a dolgokat. A főváros adta a tanfolyam vezetőket, a Horváth Mihály téri Fővárosi Pedagógiai Szeminárium helyiségeit jelölték ki tanulásra. Ezekről a tanfolyamokról nem lehetett hiányozni. Aki hiányzott, keményen, szigorúan vették. Meg kellett tanulni. Aki kiesett, nem értette meg a munkáját. Aki igazolatlanul hiányzott, »zt a Polgármesteri Hivatal elnöki ügyosztályán be kellett jelenteni, azután felelősségre vonták. Tehát meg kellett tanulni. Majd elvégeztünk utána még egy tanfolyamot, a Belügyminisztérium szervezésében, alkalmassági vizsgát kellett tenni, majd további képesitő tanfolyamra kellett járni. Az első alkalmassági vizsgám érettséginek megfelelő állások betöltésére képesitett. Akkor talán irodafőtiszti kinevezést kaptam, mások fogalmazóit, akiknek egyetemi szintű volt a képzettségük, azok fogalmazók lettek. Énnekem meg irodatiszti rangom volt, de hát nem azt néztük, hanem hogy a munkát kell elvégezni. Ezeknek a tanfolyamoknak a szervezésében azt kötelességem elmondani, hiszen vele dolgoztam, személyesen ismertem, dr. Beér János 8 fővárosi volt tiszti főügyésznek elévülhetetlen érdemei voltak. Kommunista jogász volt, aztán tanszékvezető volt az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Neki elévülhetetlen érdemei vannak a magyar államigazgatás kialakításában. Én természetesen tovább mentem a magasabb képesitő tanfolyamra. Kitol tanultunk? Akiktől lehetett. Akik akkor voltak és akik hajlandók voltak átadni a tudásukat. Meg van a leckekönyvem. A közigazgatási jogot például dr. Ambrózy Kálmán 9 ha jól tudom, tanácsnok, tanította, a pénzügyi jogot és a közháztartástant Beliczay tanácsnok. 10 Ezek régi emberek voltak. A közgazdaságtant dr. Dienes László 11 , a későbbi Szabó Ervin könyvtár igazgatója oktatta, egy közgazdász, kommunista tudós, akiről most utca van elnevezve, ott a Szabó Ervin
