Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

II. Visszaemlékezések - Részletek Csenik Ferencné visszaemlékezéseiből

a lakosság ellátásában, akár a kereskedelemben, akár a szolgáltatásban. A Nagy Imre

3 kormány többek között például megengedett egy bizonyos teret a magán kezdeményezésnek, a kisiparnak, a kiskereskedelemnek, meg más területen is több mindent igért az ellentmondások feloldása céljából. Részt vettem azon a parlamenti ülésen, ahol bejelentette, hogy a házak tatarozását - ami az akkor is borzasztó nagy gondot jelentett - két vagy három év alatt meg kell oldani. Akkor úgy tünt, hogy ez a közlés eléggé felelőtlen dolog, mivel sem anyagiak, sem épitési kapacitás nem volt elegendő a fővárosban. Megindult újra az iparengedélyek kiadása, a kereskedelemben a magánszolgáltatások területén. Később vissza kellett mindent tonni, jött a visszaszorítás i politika.

4 Az 1953 és 1956 közötti időben a kerületi tanácsok kettős alárendeltség mellett működtek, ami részben a szakm misztérium okhoz való kapcsolatot, másrészt a Fővárosi Tanácshoz való kapcsolatot jelentette. A kerületi tanácsnak gyakorlatilag nem volt minisztériumokkal kapcsolata. Még olyan kerületben sem, mint az V. ker., ahol szinte ott voltak az összes minisztériumok. Egy időben a belügyminisztériumhoz tartozott a tanács.

5 Akkor még szigorúbbak voltak a hivatali út betartására való utasitások. Tehát meg sem lehetett kerülni a Fővárosi Tanácsot. Nagyon erőteljesen jelentkezett a tanácsi, igazgatási munkában is a kettős alárendeltség. Tehát a kerületi végrehajtó bizottságoknak alig volt tulajdonképpen hatásköre a tanácsi apparátus tevékenységére, mert hiszen annyira kötődtek a Fővárosi Tanács szakigazgatási szerveihez. A Fővárosi Tanács a maga jelentéseihez a kerülettől kért adatokat, de nem a VB-on keresztül. A VB sokszor nem is tudta mit kér be a főváros. Ha az apparátussal a kerületi tisztségviselőnek nem volt megfelelő, jó kapcsolata, akkor nagyon gyakran fogalma sem volt arról, hogy mit kér a főváros kereskedelmi, vagy oktatási osztálya. A Fővárosi Tanács közvetlenül kérte a jelentéseket és az utasításokat is közvetlenül adta. Ez természetesen gondokat okozott az apparátust irányítók munkájában. Mert hiszen a VB nem volt a helyzetének ura és nem is lehetett azokban az években. Az 1950-tóT 1956-ig terjedő periódusban amilyen erőteljes volt a gazdasági átalakulás, olyan erőteljes volt a kulturális átalakulás is. Valóban fordulatról beszélhetünk. Az iskolák államosítása után elég nehezen és keservesen sikerült az állam és egyház megegyezését létrehozni. 6 És ha jól emlékszem, utána is eléggé nagy gondot okozott az államhatalom szempontjából az egyház tevékenységének az egyezmény alapján való vitele. A kerületi tanácsoknak az egyházzal nem is volt közvetlen kapcsolata. Közvetlen kapcsolat csak 1956 után alakult ki. A közvetlen személyes kapcsolat a kerületben működő egyházi emberekkel nem volt megfelelő. Akkor azért elég erőteljes volt az egyház szerepe az iskolákban a hittanoktatás terén. Előfordult az illegális hittanoktatás is. Az egyezmény kijátszása eléggé mindennapos volt akkor az egyházi emberek részéről. Erről vagy tudtunk, vagy nem tudtunk. Ha hozzánk érkezett be jelentés, akkor mi a fővárosnak jelentettük, de a fővárostól nem kaptunk megfelelő támogatást. Az egyházakkal való kapcsolat akkor még nem alakult ki. 1956 után a fővárosnál lévő egyházi felügyelő a kerületekre támaszkodva próbálta ezt a feladatot is megoldani. Azelőtt szinte mindennapos volt az egyházak szerepe miatti gond, amely a már emiitett illegális hittan oktatáson kivül megnyilvánult az engedélyezett körmeneteknek a megengedett útvonaltól való eltérésében is. A helyi tanácsok közbeavatkozására nem volt szükség, mert a rendőrség fellépett. Rendőri feladatokat is jelentett ez a gond. Másrészt a helyi tanácsokhoz főként a peda-