Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

II. Visszaemlékezések - Részletek Csenik Ferencné visszaemlékezéseiből

II. VISSZAEMLÉKEZÉSEK RÉSZLETEK CSEHIK FERENCNÉ VISSZAEMLÉKEZÉSEIBŐL (1945-1956) Én 1945 március óta vagyok párttag, és ugyanebben az évben, 1945 augusztusában kerültem fel Budapestre MADISZ vezetó'képző iskolára. Békés megyében, Battonyán éltem és Battonya 1944. szept. 23-án szabadult fel, ez volt az elsó' felszabadult magyar település. 1945 augusztusa után Budapesten maradtam az iskolán. Szemináriumvezetőnek tartottak itt. Gyakorlatilag 1946 januárig tartott az iskola, utána onnan elkerültem, és Budapesten különböző kis műhelyekben - nőiszabó segédként - dolgoztam. 1946 végén a VII. kerületi szakszervezet 16. körzetében - tulajdonképpen ott laktunk, mert lakásunk nem volt, gondnoki feladatot vállaltam el - takarításért juttatást és lakást kaptunk. Ebben az időszakban beiratkoztam a dolgozók gimnáziumába, mert hiszen parasztlány lévén hat elemit végezhettem a felszabadulás előtt. Közben a párt javaslatára gyors- és gépiró tanfolyamra iskoláztak be, többedmagammal. Igy kerültem 1948 decemberében a Villamostömegcikk Ipari Igazgatóságra adminisztrátornak, gépirónak. Ott egyben a pártszervezet szervező titkára, majd titkára lettem. Végig vezetőségi tag voltam a pártkörzetben is. A Villamostömegcikk Ipari Igazgatóságtól áthelyeztek a Nehézipari Minisztériumba, a miniszteri titkárságra. A miniszternek voltam titkárnője. Itt először az ifjúsági szervezetnek lettem a titkára, majd a pártbizottság szervező titkára. Igy érkeztünk el az 1950es tanácsválasztásokig, amikor is mint fiatal pártmunkást javasoltak az V. kerületbe tanácstagnak. Akkor listás rendszerrel választották a tanácstagokat. Nem kellett a kerületben lakni, hanem megfelelő politikai szempontok alapján kerültek a tanácstagok megválasztásra. így kerültem én V. kerületi tanácstagként, az első tanácsválas ztáskor megválás ztásra. Tanácstagi működésem nagyon kezdetleges volt. Akkor még semmi nem volt kialakulva. Megalakitottak egy tanácsrendszeren alapuló közigazgatást a szovjetek példája nyomán. De gyakorlatilag egy teljesen más helyzetben került megszervezésre ez, mint annak idején 1917-ben a szovjetek, amikor is spontán módon jöttek létre a tanácsok. Nálunk tulajdonképpen nagyon kialakulatlan volt még ez az igazgatási rendszer, a működési feltételek és tapasztalatok. 1950-ben választottak meg és 1951-ben már a tanács elnökhelyettese voltam. Előtte alig egy-két tanácsülésre és egy-két fogadóórára emlékszem. Akkor elsősorban lakásügyek adódtak, meg kisiparosok ügyei, munkalehetőségek problémái, mert akkor azért még nem volt mindenkinek munkája. Ilyen ügyekkel kerestek meg elsősorban. Nem akartam a tanácshoz átmenni, mert 1950 őszén beiratkoztam a Közgazdasági Egyetemre. A minisztériumban akkor már nem a titkárságon dolgoztam, hanem a személyzeti főosztályon, és a Közgazdasági Egyetem első éves hallgatója voltam. Álmomban sem merült fel, hogy a tanács apparátusba kerüljek. Egészen más elképzeléseim voltak, az egyetem elvégzése után a miniszté-