Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Adalékok a magyarországi munkaversenyek kezdetéhez 1945-1948

melékenység növelése emel a kapitalizmus fölé, ebben rejlik a történelmi hi­vatás." A második verseny 1348. aug. 1-én indult. Célkitűzései között szere­pelt a termelés mennyiségi növelése mellett - hangsúlyosabban, mint az első szakaszban - a minőség és a termelékenység fokozásának igénye. Az irányi­tók mind ideológiai, mind anyagi szempontok alapján csökken mi akarták az egyéni verseny lendületét. Ekkorra világosan kirajzolódott az az ellentmondás, mely az individuális értékek és a meghirdetett kollektivista eszmék között fe­szült. Az anyagi előnyök bizonyára nagyobb hatással vol f ak a résztvevőkre, mint azok az ideologikumban gyökerező elvek, melyek az új társadalom épí­tőinek élcsapatába emelték az élmunkásokat. Feltételezhető, hogy a verseny­ben sokan nem is annyira az élmunkássá válás céljából, hanem a több telje­sítményért kapott magasabb fizetés reményében vettek részt. Az elvek és a gyakorlat közötti ellentét sajátos helyzetet teremtett. A verseny alapja a gaz­dasági előrelépés igénye, a termelési aktivitás fokozására való mozgósítás volt. Ennek egyik útja ideológiai ráhatás az átpolitizált életet élő emberekre, másik az egyéni érdekeltség bevezetése. 1948-ban a maga teljességében egyik sem valósult meg. Az egyéni érdekeket is figyelembe vevő reális gazdaság­politika, egybemosódva a napi aktualitásokon túlmutató irreális, voluntarista felfogással, felemás eredményt szült. így azok az ellentmondások, melyeket a vezetés, 111. az első verseny kritikusai felfedeztek, törvény s zerüek voltak. Az élmunkások nem lettek mindenhol feltétlenül népszerűek. A pénzért önma­gukat kizsákmányolók a termelésben csak mennyiségi növekedést értek el. A vezetés részéről elvárt és eleve feltételezett "öntudat" nem volt elég erős az emberekben. Éppen ezért a második versenyben a hangsúlyt a politikai ténye­zőkre és a kollektivizmust erősitő tendenciákra kellett helyezni. Igy és ezért kaptak hangsúlyos szerepet a Mód Aladárné cikkében és Gerő Ernő beszédei­ben oly sokszor emlegetett mühelyértekezletek. A textilmunkások versenybi­zottságához kiküldött augusztusi körlevél 77 ezek szervezésére szólított fel. Hangsúlyozta, hogy az új verseny programját nem elég csak üzemi értekezle­teken, munkás gyűléseken közölni a dolgozókkal, azokat "le kell vinni a mun­kapadokhoz". Csak igy lehet mindenkit meggyőzni, az egyéni feladatokat is­mertetni, az embereket teljes jogú résztvevőkké tenni. 78 A műhely értekezle­teket a politikai meggyőzés terepének tekintette a vezetés. A politikai oktatás fórumának az élmunkásköröket szánták. Az OMI az élmunkáskörök működésé­re a következő tervezetet készítette: 79 "Konkrét feladatok: Értekezletek, ha­vonta, egy előadás, politikai-műszaki továbbképzés, tanulmányi kirándulások (havonta), könyvtárbővités, állandó kiállítás a klubban." Az élmunkáskör ve­zetősége elnökből, titkárból és oktatási felelősből állt. A szervezéshez egy külön felelőst kellett választani, aki más mozgalmi munkát nem végez, de a feladatra alkalmas. A vezetőség feladata: a-kör programját meghatározni, az összejöveteleket megszervezni, az élmunkások és a többi dolgozó közötti eset­leges súrlódásokat megszüntetni, az élmunkásokat kedvezményekkel igazságo­san ellátni, a politikai továbbképzésről gondoskodni. 80 Az egyéni versenyzés mellé - bár erről már az első versenyben is esett szó, csak nem ekkora hangsúllyal - hangot kapott a brigádmozgalom szervezésének szükségessége. Az 1948. nov. 18-i Élmunkás-továbbképző so­rozat megnyitójának jegyzőkönyve szerint bevezető beszédében Nagy Pál él­munkás a következőket mondta: 81 "Ne legyen munkásarisztokrácia, fejlődjön a brigádmozgalom! A brigádok élén álljanak élmunkások! Jövőre legyen még

Next

/
Oldalképek
Tartalom