Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Varga J. János: Buda visszafoglalása és az újjáépítés kezdete

szersültet füstölt húst és bort a közeli várakba. A debreceni tó'zsérek már készüló'dtek, hogy az alföldi gulyákat útnak inditsák: legyen elegendő friss hús a katonáknak.

15 Az elő'ké zületeket nagy elismeréssel méltatta az egyik német politikai röpirat szerzője: "Annyi gonddal, fáradsággal és szorgalommal jártak el, hogy azt sem kellőképpen leirni, sem eléggé dicsérni nem lehet. Az sem lehet kétséges, hogy. .a császári Felség igazságos és eddig győzelmes fegyverei... ebben az évben is" diadalra jutnak. "Mindezért. .. a török félelme egyre növekszik de éppúgy a mi reménységünk is, hogy a nemes, dicséretre méltó és annyi esztendő át meggyötört Magyarországból most sikerűi kiverni őket." Az ismeretlen publicista itt hirtelen agitativ hangra vált és igy folytatja: "Kell, hogy a telihold már egyszer megfogyatkozzék, és Isten akaratával leáldozzor . Fel! Űzzétek ki a törököt, törjétek össze hatalmát, amellyel anynyiszor gúnyolta a kereszténységet! Akkor ismét szabad lesz Buda. . .Akkor felharsan majd a keresztény victoria!" 16 Kizil Elma (Piros Alma) - ahogyan a török nevezte Budát - a birodalom egyik legfontosabb tartományának (vilajet) székhelye volt: hidfőállás nyugat felé, s őrhely a tartományt átszelő vizi út, a Duna fölött. Jelentőségét az a kettős védelmi övezet mutatta, amely körülvette. A külső szabálytalan hatszöget alkotott, sarkain hat fontos erősség állt: Érsekújvár, Eger, Várad, Temesvár, Szigetvár és Kanizsa. A belső védelmi övezetet három őrhely képezte. Székesfehérvár, Esztergom és Hatvan. A budai vilajet kiterjedését tekintve is a legnagyobbak közé tartozott: délen a Balkánon, Vidin táján kezdődött és északon Érsekújvárnál ért véget, nyugaton Győrt érintette és a horvátországi várakat, keleten Váradot. A budai pasa csakis elismert és tekintélyes személy lehetett, hiszen Ő képviselte a szultánt ebben a fontos magyarországi tartományban. Évekig kellett tanulnia a kormányzás és a haditudomány fortélyait, mire méltónak Ítélték a szultán bizalmára. 1686-ban a hetvenéves Abdi Abdurrahman volt a budai pasa. Sok mindent beszéltek felőle. Egyesek szerint albán születésű volt, mások szerint svájci renegát, egy francia kereskedelmi ügynök meg azt mondta róla, hogy borissza, de tapasztalt hadfi, és nem hiányzik a bátorsága. Egy biztos : végigjárta a török katonaélet kemény iskoláját. 1667-1669-ben janicsáragaként részt vett Kandia ostromában, majd a birodalom fontos vilajetjeinek élén teljesített szolgálatot. Küzdött Kameniecnél és boszniai szeraszkirként Fülek alatt (1682) majd részt vett Bécs ostromában, s jelen voltBuda 1684-es felmentésekor, 1684 novemberében, 68 évesen állították a budai kormányzóság élére. Azóta tudatosan készült a vár védelmére. Konstantinápolyból hozatott mérnök segitségével helyreállíttatta az ostrom okozta károkat, és egy új, körülfalazott folyós ós zerü utat is építtetett, amely a Várhegyről a Dunához vezetett le, és a vízellátást biztosította. Abdurrahman legkevesebb 10 000 harcost - válogatott janicsár- és szpáhicsapatokkal megerősítve - vont össze a vár védelmére. (A korabeli hadtudomány egy várostromban akkor tartotta kiegyensúlyozottnak a két fél esélyeit, ha a támadók és védők arány 5:1 volt. Ez most a támadóknak kedvezett.) Az eredeti őrséghez egyiptomiak, ruméliaiak és szerémségiek csatlakoztak, és idehúzódtak az elesett várak katonái Esztergomból, Nógrádból és Vácról. A rendelkezésre álló erőket Abdurrahman átgondoltan osztotta el a három kilométer hosszúságot meghaladó várfalakon. A legveszélyeztetettebb fal-