Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Adalékok a magyarországi munkaversenyek kezdetéhez 1945-1948

Kresalek Gábor ADALÉKOK A MAGYARORSZÁGI MUNKA VERSENYEK KEZDETÉHEZ 1945-1948 „Nos szaktársak figyeljetek ide, számoljunk be sorba, Hogy a versenyszerződésnek kinél mi lett sorsa, Mert mi kőmívesek kétszázötvenet elértünk, S három új sztahanovista brigádot szegeztünk." (E. Kovács Kálmán: Rigmus a magyar népköltészetben. Művelt Nép, 1952. 8. szám) Munkaversenyek Magyarországon 1945 és 1948 között Az MSZMP KB 1959. márc. 6-i, "Az SZKP XXI. kongresszusáról és belső helyzetünk időszerű kérdéseiről" szóló határozata a népgazdasági terv három év helyett két év alatti teljesítésére hívott fel. A termelés fokozásának egyik belső forrásaként a munkaversenyt, és a szocialista brigádmozgalmat jelölte meg. Ám azt is leszögezte, hogy: "Az ellenforradalom után újjászülető munkaverseny alapjában véve megszabadult a korábbi évek hibáitól... Semmi esetre sem kaphat ismét teret a munkaversenyben a puszta mennyiségi szemlélet a gazdaságosság szemlélete helyett."

1 Miként ez az állásfoglalás is érzékelteti, 1956 után más tipusú munkaversenyek folytak és folyrrak mint előtte, témánk szempontjából tehát érdektelenek. Más a helyzet az 1948 előtti mozgalmakkal. Bár ezek is élesen különböznek a későbbi évektől, mint előzményekkel foglalkoznunk kell velük. Az 1945-47 közötti, tehát az első hároméves tervet megelőző időszak versenyei számos reális elemet is hordoztak. A meghirdetők és a versenyzők céljai, mondhatnánk az egyéni és a közösségi érdekek szinkronban voltak. A háború rettenetes pusztításai után a romokban heverő ország talpraállitásához, figyelembe véve a pincéből kijött, harctérről hazatért, új életet kezdeni szándékozó emberek aktivitását, adekvát módszernek tűnik bizonyos feladatok kampány-, versenyszerű megvalósítása. A romeltakarítás, a tönkrement gyárak termelésének megindítása, melyek a riasztó hiányokat kísérelték meg egy-egy verseny, rohammunka segitségével, - megszüntetni - új és új lendületet kaphattak. A résztvevők a nyilvánvaló közösségi célokért végzett munkájukért az ezzel járó jóérzés mellé - anyagi, természetbeni többletjuttatásokat is kaptak. A legaktívabbak versenybe lépése tehát egyéni és közösségi érdekeket egyaránt szolgált. A kitűzött célok is kézzelfoghatóak voltak. Nem lehet véletlen, hogy az ezekben a versenyekben élen járók az érdekvédelemben, a napi politikai tevékenységben is elsők voltak. E mozgalmakban a legaktívabb rétegek vettek részt, jelezvén, hpgy valóban vetélkedésről, van szó, hiszen természetes, hogy egy versennyel járó többletterhelést nem vállalhat el egy társadalom minden tagja. Ilyen szituációkban mindig a legjpbbak, legenergikusabbak, legrátermettebbek aktivizálódnak. Kezdetben a versenyzőkkel szembeni elvárások sem voltak irreálisak. Nem egy bizonyos időre tervezett munkamennyiség lényegesen gyorsabb elvégzése volt a cél, Jianem saját vállalás