Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Szekeres József: A Bosch Robert kft, 1951. január 1-től a Budapesti Autóvillamossági Felszerelések Gyára, 1954. március 4-től Autóvillamossági Felszerelések Gyára története az első 5 éves terv időszakában 1950-1954

A felfelé ivelő termeléssel nem azonos módon alakult a vállalat exportja, jóllehet a szovjet, csehszlovák és NDK autóvillamossági gyárakon kivül Közép-Kelet Európában nem volt más hasonló profilú termeléssel rendelkező gyár. A piaci igények, párhuzamosan a környező' országok gépjárműállományának növekedésével, ugyanakkor egyre nőttek. Az ezekben az években eléggé merev rendszer mellett müködo és gyakorlatlan szocialista külkereskedelmi vállalatok csak hiányosan és megkésve hoztak rendeléseket s ugyanakkor nem mérték fel alaposan és maradéktalanul a piaci igényeket - lehetőségeket sem. Az eseti megrendeléseket rövid határidővel hozták: ezeket a vállalat telj esitette, sőt esetenként túlszállitásokat is vállalt. Nagyobb hiba volt azonban a tervutasitásos rendszer viszonyai közepette, hogy többnyire még egy évre sem lehetett előre exporttervet késziteni, a megrendelt árucikkeket a termelésbe beprogramozni. Jobb megoldás hiján a vállalat néhány millió forintos termelési kapacitást szabadon hagyott az év közben befutó megrendelések teljesítésére, amelyet vagy igen, vagy nem tudtak kihasználni. Az exportadatok igen hullámzó volta igazolja a fenti megállapításokat: 1950-ről nincs adat, 1951-ben az export értéke 4,4 mFt, vagyis az összáruértékesités 21,7%-a. Az NDK, Románia, Bulgária és Lengyelország a felvevőpiacok. 1953-ban csak a IV. negyedévre volt exportszállitási kötelezettsége a vállalatnak, mivel az NDK az 1953 júniusi berlini felkelés miatt lemondta megrendeléseit. Kinába és Romániába indítómotorokat exportáltak a megrendeléssel szemben 143%-os teljesítéssel. 1954-re ugyancsak nem volt exportterv. A kisebb megrendelések értéke 2 mFt-ot tett ki éves szinten számítva.

56 A vállalat közvetlen exportját bonyolító két külkereskedelmi cég, az Elektroimpex és a Mogürt, a fenti adatokból is kitűnően, egyenetlen, rossz munkát végzett. Az ötvenes években egyre inkább eladósodó és importtöbblettel küszködő magyar népgazdaság számára pedig igen fontos lett volna az autóvillamossági cikkek exportjának fellendítése. Igaz ugyan, hogy közvetett módon, a Csepel teherautókba és az Ikarus autóbuszokba beépített AVF gyártmányokat tekintve, már ekkor is jóval nagyobb jelentősége volt a vállalat exporttermelésének, mint ahogyan az a közvetlen külföldi szállítások értékadataiból következett. Mindenesetre a vállalat vezetői érezték, hogy valamit tenni kellene, részben a szabad kapacitások felhasználására, másrészt a vállalat sajátos profiljából következő, monopóliumszerű helyzet kihasználására. Ide tartoztak még, mint indítékok, a vállalat felfejlesztésének igénye s nem utolsó sorban az exporton elérhető nagyobb nyereséghányad megszerzésére irányuló törekvések is. Az öntevékeny exportnövelési akciókat Butor János igazgató és Schiffler Gyula főmérnök 1954. évi NDK-beli tanulmányútja alkalmából folytatott tárgyalás-sorozatai nyitották meg. Indítékot a KGST-nek a nemzetközi munkamegosztás és kooperáció kiépítésére vonatkozó határozatai adtak. A legeredményesebbnek ígérkező megbeszéléseket Thür ingiában, a Shul-i elektromotorgyárban folytatták, ahol többek között a dinamók gyártásának Magyarországra történő szakosításáról folytattak megbeszéléseket. De ez a kooperációs terv nem jutott megvalósításra azokban az években. 57 Hasonlóan eredménytelenül végződtek a Szovjetunióban és Csehszlovákiában folytatott megbeszélések is. A vállalat vezetőinek a szocialista országokban folytatott tárgyalásai sokkal inkább eredményesebbnek bizonyultak a gyártás területére vonatkozó tapasztalatok felhasználása terén. Az AVF, mint egykori szervizvállalat kevés tapasztalattal rendelkezett az autóvillamossági cikkek gyártása terén. Inkább