Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

Szántó Ferenc: Előszó ürügyén a levéltárosi hivatásról, feladatainkról

Egy 100 éves program aktualitása . Ezzel a szervezeti és személyi állománnyal a háta mögött kell törvénybe rögzitett feladatát teljesitenie levéltárunknak. S hogy ezt teljesíteni is tudja, arra vonatkozóan nemcsak közösen kialakított szakmai és tudományos programjaink realitása, levéltárosaink hivatástudata lehet a zálog, de erre kötelez a történelmi múlt, a tradíció, az évszázados levéltári örökség tudatos vállalása is. Hiszen a levéltári munkát, az intézmény működését szabályozó mai törvények és rendeletek mellett is változatlanul iránymutatóak a Fó'városi Levéltár közössége számára azok a sorok, amelyeket 100 évvel ezeló'tt vetettek papírra annak kapcsán, hogy ki legyen Budapest Székesfó'város főlevéltárnoka. Ha intézményünk ma már nincs is szánandó állapotban, fejlesztése, tökéletesítése, a jobb körülmények megteremtése ma is aktuális feladat. De hát mit is irtak rólunk 100 évvel ezeló'tt?" A fó'város levéltára a lehetó' legszánandóbb állapotban van: nincs rendezve, ládákba rakva, szétszórva hever. Mindenekeló'tt ezeket kell egyesíteni, rendezni, használható állapotba tenni, szóval megmenteni az enyészettől s megtartani a jövőnek. De erre csak kipróbált s tapasztalatokkal bíró szakember képes. Azután elő kell készíteni az anyagot a történetírásnak. A főváros most forrongás és átalakulás korszakát éli: tán századokra veti meg jövőjének alapját s akik életök javát e nagy munkának áldozzák fel, bizonnyal fogják érezni annak a szükségét, hogy nagy művök anyaga megtarthassék a történetírásnak, s abból az óriási iráshalmazból melyet e complicalt administratio kíván, ismét csak éleseszü szakember választhatja ki a történelmi anyagot. Aztán a múltnak szétszórt anyagjait is össze kell gyűjteni az ország legkülönbözőbb részeiből, hogy a legrégibb elhamvadott levéltárnak emléke is megújitassék, ehhez már történetíró és búvár kívántatik, ki az idegen levéltárak anyagát is ismeri és fel tudja kutatni. S végre még egyet kívánunk a levéltárnoktól: vesse meg a fővárosi annalesek alapját, és a más európai nagyvárosok példájára correct anyag publicatiókkal is tudja emelni a főváros értékét. Ezeket pedig csak szakembertől várhatja meg a főváros."

13 így igaz. Az előttünk álló nagy feladatokat ma is csak jól képzett, munkájukat hivatástudattal végző levéltárosokkal lehet végrehajtani. A levéltár vezetésének éppen ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a Fővárosi Levéltárnak egyre több, munkáját szerető, azt hivatásnak tekintő levéltárnoka legyen. Egyebek mellett azáltal is, hogy a Közlemények hasábjain teret biztosit a megmérettetésnek, a szakmai és tudományos felismerések, kutatási eredmények széles körű közkinccsé tételének.