Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Meggyesi László: A Bosch Robert kft budapesti gyárának története 1918-1945

A vezetői gárda kiegészítéseképpen 1918. nov. 18-án Rapp Alfréd bécsi és Honold Gottlob stuttgarti lakosokat önálló cégvezetői jogosultsággal megbizva alkalmazták. 12 A budapesti üzletházat - központi helyre - a Vas u. 16. sz. alá telepitették, a célnak megfelelő átalakítása azonban nem ment minden nehézség nélkül. Legelőször a vállalkozás számára nélkülözhetetlen szerelőcsarnokot készítették el. A nagy lakásínség következtében minden fáradozásuk ellenére sem sikerült a vásárlás útján biztosított épületben - a kereskedelmi iroda részére egy irodai helyiséget felszabadítani. Végül nem maradt más hátra, mint a garázs-csarnok egy részében az irodát elhelyezni. A csarnoképítés munkálatai azonban jelentősen elhúzódtak, igy az irodát átmenetileg az udvaron a szabad ég alatt helyezték el. A budapesti üzletház kereskedelmi ágazatának irányításával a nagy szakmai tapasztalatokkal rendelkező Bródy Artúrt, a műszaki vezetéssel a korábbi magyar képviseletnél 7 évig már eredményesen tevékenykedő Ster Józsefet bizták meg.

13 A filiale - beleértve az alkalmazotti létszámot 20-22 fővel dolgozott. Ez a létszám 1922-ig változatlan maradt. A vezetés nyelve német volt.

14 A kis vállalkozás tevékenységének megkezdése és folytatása igen nagy nehézségekbe ütközött - mely az 1919-1929-es évek politikai-gazdasági helyzetének tükrében érthető' meg - , különösen vonatkozik ez a szóbanforgó évtized első felére. Az első' világháború elvesztése, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása, a trianoni békeszerződés eredményeképpen az ország elnyerte ugyan függetlenségét, de merőben más gazdasági egységgé vált. Az új gazdasági létfeltételekhez való alkalmazkodás útjába szinte leküzdhetetlen akadályok tornyosultak. Magyarország elveszítette területének 67,3%-át és népességének 58%-át, ugyanakkor az új országterületen maradt a vas- és fémipar 50,7%-a, a gépipar 82%-a, elszakítva hagyományos nyersanyagbázisaitól és piacaitól. A kohászati kapacitás 31%-a a vastermelés 11%-a maradt az 1920-as határok között. A nehézipar legerősebb ága, a túlnyomórészt állami megrendelésre dolgozó gépipar - mely zömében a közlekedési eszközök és járulékos berendezéseinek készítésére specializálódott - válságos helyzetbe került, mert az eredeti vasúthálózat 38%-ával szemben a gyártókapacitás 80%>-a állt rendelkezésre. Közvetlenül a háború után - néhány hónapos kieséstől eltekintve - a javítási, jóvátételi és az elmaradt régebbi megrendelések legyártása biztosított némi foglalkoztatást, de még az 1921. évi termelési érték is csak 43,5%-a volt az 1913. évinek. A nyersanyaghiány fokozódott, egyre sürgetőbb igénnyel jelentkezett a háború alatt elhasználódott, s erősen leromlott állapotban lévő gépek, berendezések és a létfontosságú hiányzó alkatrészek és egyéb tartozékok importigénye. Hatalmas összegekre lett volna szükség a hadigazdálkodásról a béke termelésre való áttéréshez." az ipar modernizálásához, az exportképes, vagy az importot helyettesítő iparágak fejlesztéséhez. Súlyosbította a helyzetet, hogy a magyar gabona a tengerentúli olcsó gabona és liszt versenye következtében elvesztette exportképességét. A pénzügyileg kimerült országban jelentősebb tőkefeleslegek nem voltak, a külföldi tőke pedig óvakodott beruházni a labilis politikai légkörben és az anarchia vonásait magánviselő gazdasági dezorganizációban. A tőkefeleslegek megteremtését az infláció eszközének igénybevételével kívánták elősegíteni. Konjunkturális hatása a gépiparban 1921-ben már észrevehető. Jelentós összegű valorizálatlan hitelt is kapott 1921-1924 között a nagybirtok és a nagytőke. Ennek ellenére 1923-ban a gépipar erős visszaesése tapasztalható a világpiaci pangás és a nagy-