Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Herczeg Etelka: A fővárosi alkalmazottak betegbiztosítása és a Segítőalap története 1885-1949

létszámkeretében, a székesfővárosi közigazgatási alkalmazottak létszámához tartozó megfelelő, szakbeli képesítéssel biró alkalmazottak közül a polgármester rendelte ki. A Segitó'alap egészségügyi szolgálatát a Segitó'alap főorvosa vezette és ellenőrizte, aki egyben az orvosi és egészségügyi kérdésekben a központi igazgató szakelőadója volt. Az egészségügyi (orvosi) szolgálat, ellátásával kapcsolatos ügyviteli munkát, a törvényhatósági bizottság által megszabott számban, szerződéssel alkalmazott ellenőrzőorvosok végezték. Az igényjogosultak fogászati kezelését szintén a törvényhatósági bizottság által megszabott számban alkalmazott fogszakorvosok látták el. A közigazgatási alkalmazottakon, az ellenőrző- és fogász szakorvosokon kivül, a Segitőalapnál még üdülői igazgatók, üdülői orvosok és üdülői hivatalnokok, továbbá a központi hivatalban és a Segitó'alap intézményeinél szükséges alkalmi hivatali és szakmunkaerők, ipari szakmunkások stb. teljesítettek szolgálatot. A Segitó'alap ügymenetének lebonyolítására 3 főosztály szolgált: az igazgatási, orvosi és gazdasági. Ezek az osztályok nevükben benne foglalják azokat a feladatokat, amelyeket működésükkel elláttak. A segitőalapi tagság előfeltétele volt, hogy az alkalmazott ne essék az 1927:XXI.tc. 7. §-a alapján betegségi biztosítás kötelezettség alá. A székesfővárosnak fenti törvény alarján betegségi biztosítási kötelezettség alá eső alkalmazottja tehát a Segitőalapnak tagja nem lehetett. Ez természetes is, hisz a Segitőalapot a törvényhatósági bizottság éppen azért alkotta, hogy azoknak az alkalmazottaknak, akik a törvény értelmében betegbiztosítási kötelezettség alá nem estek, betegségük esetén mégis megfelelő' támogatást nyújtsanak. Az igényjogosultak két nagy csoportra oszlottak, úgymint a tagok és a családtagok csoportjára. A Segitó'alap kedvezményeire és szolgáltatásaira igényjogosultak voltak: a) mint tagok a közigazgatási (közkórházi) közoktatási és üzemi havifizetéses tényleges, nyugdíjas és kegydijas alkalmazottak, a ténylegesen működő' plébánosok, helyi és segédlelkészek, a nyugdíjszerű ellátást élvező plébánosok és a legalább heti 10 óra előadásával megbízott óraadó hitoktatók, akik után az illetékes keresztény egyház hitoktatási segélyt élvezett, továbbá a felsorolt csoportokhoz tartozóknak állandó ellátást élvező özvegyei, valamint árvái, b) mint családtagok: akik után az a) pont alatt felsoroltak családi pótlékot vagy nevelési dijat élveztek. A szabályrendelet módot adott arra, hogy azok a feleségek, akik után a családi pótlék az 1938űCXXVIII.tc. 2. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében nem járt, vagy ezért nem volt vélelmezhető, segitőalapi igényjogosultságukat megtarthassák, ha keresetük, nyugdijuk vagy más járandóságuk a havi 80 P-t meg nem haladta és saját alkalmaztatásuk után valamely más betegsegélyzo intézmény szolgáltatásaira nem voltak igényjogosultak. Abban a kérdésben, hogy a székesfőváros valamely alkalmazottja vagy családtagja igényjogosult tagnak vagy családtagnak tekintendő-e, kizárólag és végérvényesen a polgármester döntött. A Segitőalapnak 1928-ban 13 000 tagja volt, 1941-ben a nagy- és kisüzemek alkalmazottainak bekapcsolódása, valamint a közigazgatási havidíjas hivatalnokok igényjogosiiltságának megállapítása után 22 701, 1947-ben közel 30 000. A Segitó'alap részére a szabályrendelet a következő bevételeket biztosította: a) a tagok által a járulékalapul szolgáló jövedelem után fizetett 2%-os járulék és az illetményt, illetve ellátást folyósító hatóság, intézet, intézmény, üzem ugyanolyan összegű hozzájárulása,