Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Herczeg Etelka: A fővárosi alkalmazottak betegbiztosítása és a Segítőalap története 1885-1949

a tanácsnak, melyben javasolta a Székesfővárosi Alkalmazottak Segitő Alapja keretében egy olyan alap létesítését, mely betegség esetén a segélyezés költségeire fedezetet nyújtana. A tervet a tanács mint időszerűtlent elvetette.

61 Azonban az 1921ÄLVI. tc., mely az állami alkalmazottak betegbiztosításáról gondoskodott, hatalmas lökést adott a fővárosi alkalmazottak betegbiztosító intézete szorgalmazásának. Az 1921. nov. 18-i közgyűlésen indítvány hangzott el, hogy minden fővárosi tisztviselő és alkalmazott ingyenes orvosi segélyben, gyógyszerellátásban és temetési segélyben részesüljön.62 A közegészségi bizo'tság 1921. dec. 9-i ülésén a közalkalmazottak betegség elleni biztosítására hangzott el javaslat. Ugyanezt javasolta a kórházigazgatók értekezlete is.

63 Az 1921. dec. 21-i közgyűlésen olyan indítvány hangzott el, mely az 1907:XIX.tc. alapján betegbiztosítási kötelezettség alá eső' fővárosi alkalmazottak részére Budapest székesfőváros által létesítendő külön betegpénztár felállítását javasolta, amely a főváros 64 üzemében dolgozó és az 1907:XLX.tc. alapján munkásbiztositási kötelezettség alá eső, mintegy 30 000 alkalmazott biztosítását látta volna el.

64 1923-ban újabb indítványok és sürgetések hangzottak el a törvényes rendelkezések értelmében betegbiztosítási kötelezettség alá nem eső fővárosi alkalmazottak betegbiztosítása érdekében. A törvényhatósági közgyűlés pénzügyi bizottsága 1923. okt. 15-i ülésén Horváth János törvényhatósági bizottsági tag szóvátette, hogy a fővárosi alkalmazottak még most sem részesülnek az államiakhoz hasonlóan kedvezményes gyógyszerellátásban és orvosi kezelésben, holott a fővárosnak saját kezelésében több kórháza és gyógyüzeme van. A felszólalásra Buzáth János alpolgármester elnök közölte: "a fővárosi alkalmazottak gyógykezelésének kérdése már hosszabb idő óta tárgyalás alatt áll. Az állami tisztviselők gyógykezeltetésének keretébe a fővárosi tisztviselők felvehetők nem voltak, a kormány erre hajlandóságot nem mutatott, tárgyalások indultak azonban az iránt, hogy a főváros is létesítsen valamely alapot erre a célra."

65 1923. nov. 24-én a Budapest Székesfőváros Fertőtlenítő Intézetének igazgatója fordult írásbeli kéréssel a tanácshoz, hogy "a fővárosi alkalmazottak betegsegélyzo alapjának létesitése iránt a szükséges intézkedéseket sürgősen tegye meg."

66 1923. dec. 28-án a főváros törvényhatósági közgyűlése végre határozatban mondta ki, hogy "a maga részéről is szükségesnek tartja" a székesfővárosi közigazgatási és tanügyi alkalmazottak, valamint családtagjaik ugyanolyan mértékű gyógykezelési kedvezményben való részesítését, mint amilyen az 1921 iXLVI. tc. értelmében az állami alkalmazottakat, valamint azok családtagjait megilleti. Ennek keresztülvitele érdekében felhívta a tanácsot a szükséges intézkedések sürgős megtételére, hogy a gyógykezelési kedvezmények már 1924. febr. l~én életbeléptethetők legyenek.

67 A megvalósításra azonban a fővárosi alkalmazottaknak még pár évig várniok kellett. A betegségi és baleseti kötelező biztosításról szóló 1927:XXI.tc. a betegbiztosításra kötelezettek számát a dolgozók újabb rétegeire terjesztette ki. E törvény 1. §-ában kimondta a törvényhatóságok hivatalai, intézmények, intézetek, vállalatok és üzemek és az ott foglalkoztatott alkalmazottak betegbiztosítási kötelezettségét. Viszont a 7. §-ában foglaltak szerint az alkalmazottaknak csak azon köre van betegbiztosításra kötelezve, akik betegségük esetén 6 hónapnál rövidebb időre kapják meg illetményüket. Eszerint, akikre a fentiek vonatkoztak, az 1927:XXI.tc. előtti és annak hatálybelépése után is érvényben maradó betegbiztosítási törvények értelmében, illetményük nagyságára való tekintet