Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)
I. Tanulmányok - Herczeg Etelka: A fővárosi alkalmazottak betegbiztosítása és a Segítőalap története 1885-1949
volt vállalati betegsegélyzo pénztárak képviselőit és munkástanácsait, a kerületi szociálpolitika ügyeinek intézésével megbizott intézőbizottsági tagokat, valamint a lakásbiztosság ügyeit intéző előadókat az elhelyezés kérdéseinek megtárgyalása céljából. 45 A Tanácsköztársaság fegyveres antant intervencióval történő megdöntése után uralomra jutott ellenforradalmi kormány első intézkedéseiben hatálytalanította a Tanácsköztársaság rendeleteit. E gyors kormányintézkedés nyomán a fővárosi tanács 146 251/1919. VI. sz. alatt határozatot hozott a fővárosi népbiztosság által életbeléptetett beteg- és balesetbiztosításokra vonatkozó rendelkezések érvénytelenítésére. Határozatában hivatkozott a kormánynak e tárgyban 5 400/1919. M. E. sz. és annak végrehajtása tárgyában kiadott 104 940/1919. sz. rendeleteire. A főváros tanácsa a betegbiztosítási járulékok levonását is felülvizsgálta. 101 465/1919. VI. sz. rendelkezése alapján az 1907:XIX.tc. 41. §-ára hivatkozással elrendelte, hogy mindazon alkalmazottaktól, akik betegségük esetén illetményeiket nem kapják meg, a járulékot a Budapesti Kerületi Munkásbiztositó Pénztár érvényben lévő' táblázata szerint fizetéseikből, ill. bérükből visszamenőleg egy hónapra, vagy ha az alkalmazott fizetését havonta kapja, két hónapra le kell vonni. 46 A fővárosi alkalmazottak betegbiztosítása az 1920-as években A főváros a múltban csak a tiszti létszámhoz tartozó alkalmazottak részére nyújtott 25%-os kórházi különszobai ápolási költségvisszatéritési kedvezményt, 1919. okt. 23-i rendelkezésével ezt a kedvezményt kiterjesztette a tanszemélyzetre és a nyugdíjas alkalmazottakra is. 47 Az 1920-es évek elejétől kezdve a fővárosi alkalmazottak betegellátása kérdésének megoldása állandó problémává vált. A nehéz gazdasági helyzet miatt segítségre szoruló fővárosi alkalmazottak helyzetét átérezve a FANSZ 1920. febr. 7-én a kórházi ápolási kedvezmény felemelését és kiterjesztését kérte a tanácstól. Javasolta, hogy a főváros közigí zgatási és tanügyi tiszti személyzete, a közkórházak 1-4 ágyas különszobáiban, az altisztek pedig a közös kórtermekben (közös kórteremnek nevezték a négy ágynál több ággyal berendezett helyiséget) ingyenes ápolásban részesüljenek. Ugyanilyen mérvű kedvezményt kért az önálló keresettel nem rendelkező hozzátartozók részére is. 48 E tárgyban a tanácsi I. (személyzeti) ügyosztály is előterjesztést készitett. Javasolta, hogy a tanács nyújtson ingyenes közkórházi kórtermi ápolást mindazon foglalkozási ágakban dolgozó alkalmazottainak, kiket a múltban különszobai ápolásuk esetén kedvezményben részesített. Különszobai ápolás csak orvosi indokolás alapján legyen a jövőben igénybevehető, melynek költségeire 75%-os kedvezményt nyújtsanak. A kórházi ingyenes ápolás kedvezményén kivül javasolta temetési segély nyújtását is. Az I. ügyosztály előterjesztését a tanács elutasította, továbbra is csak azon tiszti létszámba tartozó tényleges szolgálatot teljesítő vagy nyugdíjas vagyontalan alkalmazottak részesülhettek segélyben, akiknek ezt a méltánylást érdemlő körülmények megokolttá tették. Havidíjas, kisegítő hivatalnokok, üzemi alkalmazottak, altisztek, valamint igényjogosult alkalmazottak hozzátartozói ilyen segélyben nem részesülhettek. 49 A FANSZ 1922. márc. 7-én ismét kérte a tanácstól a díjtalan kórtermi ápolás engedélyezését a főváros alkalmazottai részére. Kérelmében arra hivatkozott, hogy az állami alkalmazottak az 1921:XLVI. tc. alapján betegségük esetén az általa kért kedvezményben részesülnek. A beadványra a tanács közölte,