Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)
III. Dokumentumok és visszaemlékezések - Fischer József visszaemlékezéséből
FISCHER JÓZSEF VISSZAEMLÉKEZÉSÉBŐL (...) 1944 márciusában a Bicskétől kb. 10 km-re fekvő újbaroki őrsön teljesítettem katonai szolgálatot, itt ért a német megszállás híre. Akkor zárlat volt és két hétig nem lehetett elhagyni az őrsöt. Amikor hazamentem, persze a legnagyobb izgalomban találtam ott mindenkit. Az első, aki beállított, akit két oldalról támogatva hoztak, Büchler József 1 volt, országgyűlési képviselő 1922-től... (Amikor először vonultak be a Parlamentbe a szociáldemokraták.) Attól kezdve hosszú ideig képviselő és fővárosi bizottsági tag volt. A feleségét elvitték, az nem is került többet elő. Öt egy Szamai nevű elvtársa és a későbbi felesége hozták hozzám, föl oda a villába. Olyan rossz állapotban volt, hogy este a feleségem azt mondta: mi lesz, ha itt meghal? De aztán Büchler nem halt meg, hanem szép kedélyesen pasziánszozott, s hosszabb ideig nálunk tartózkodott, ö volt az első, aki, hogy úgy mondjam, politikai menedéket kért nálunk. (...) A következő volt Beck Judit, Beck szobrászművész lánya, aki festő volt. Jó ismeretségben voltunk már régebbről. Azt mondja, hogy Major Tamásnak biztos hely kellene. Mondom, nálunk elég biztos, gondolom, gyertek föl és nézzétek meg. Följöttek aznap délután, Tamás aztán ott is maradt nálunk. Váltakozva, mert ő több helyen lakott. De ez tulajdonképpen egy állandó helye volt 44-ben, ahová mindig vissza-visszajárt. Es a késő délutánok az ö hosszú szavalataival teltek el. (...) Akkor már többen voltunk ott együtt. Mert ott volt a Vadnaynak, 2 az újságírónak a felesége, mint háztartási alkalmazott. Ott volt a Schaar családnak is két tagja. (...) Ez 44 nyarán volt. Major Tamás egy-két hét múlva kérte, hogy egy nagyon komoly elvtársukat el kellene helyezni. Haraszti Sándort. 3 Haraszti ott lakott nálunk egy hónapig, vagy még valamivel tovább. Akkor fölmerült, hogy helyezzük máshova. Szerették váltogatni a helyet. A Palánta utcai villa, amelyet én terveztem, egy iker villa volt, ott Hatvány Lajosnak 4 a fogadott fia, illetőleg adoptált fia lakott az egyik lakásban, a feleségével. Az vállalta. Akkor odakerült Haraszti, szintén egy kitűnő helyre, villába és jó körülmények közé. Viszont hozzám Major Tamás beszállásolta Donath Ferencet és egy Eisenberg Béni nevű elvtársát. Azt később Péter Gábornak hívták. 5 A cselészoba állt a legegyszerűbben rendelkezésükre. Miután nálunk Vadnay Magda, aki a cseléd szerepét töltötte be, az rendesen bent aludt egy sezlonon. A cselédszobát ettől kezdve felváltva használta Donath és Péter. Ez 1944. augusztusában lehetett. Amikor aztán egy nap megkért Tamás, hogy vasárnap hatan jönnének el és egész nap nálam akarnak tárgyalni, mert ezt ők biztos helynek tartják. Tehát akkor reggel 9-kor hármasával jöttek. Bevezettem őket a belső szobába, a nagy szobába, körülülték a könyvszekrény előtti üveg asztalt, én aztán otthagytam őket. Ebéd előtt közben egyszer bevittem nekik feketét. (...) Az ebédnél úgy ültünk, hogy a feleségem az asztalfőn, én az asztal végén és hárman-hárman oldalt, ott ült Rajk, Péter Gábor, Donath, a másik oldalon Losonczy 6 , Haraszti és Orbán László. 7 Ez a hat. A következő vasárnap, amikor ez megismétlődött, akkor kettőjük helyett Kállai Gyula 8 és Horváth Márton voltak jelen. Kállai aztán később feljött, egy este ott aludt. A feleségem akkor lent volt a Balatonnál. Én az őrsön. És váratlanul beállított a feleségem, egy hatalmas társaságot talált ott. Ott volt köztük Kállai, persze
