Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Ujlaki Péter: Az SZDP Községi Frakciójának akcióprogramjai és tevékenysége 1945. március - július

ingyenes oktatás és az ingyenes tanszerellátás felé vezető úton. A teljes ingyenesség kérdésében a két munkáspárt nézete nem volt teljesen azonos, mivel az MKP differenciálni akart, azaz kizárólag a munkás- és parasztgyerekek részére kívánt ingyenességet biztosítani, a többi gyerek esetében pedig a progresszív tandíjat és tanfelszerelési árakat akarta bevezettetni. (PI Arch. 274. f. 15/5. o.e.) 45. Az SZDP terve az ú.n. ,.munkaiskola" megteremtése volt, a munkára történő nevelés célzatával. Ezt úgy akarták megvalósítani, hogy az elméleti tananyag mellett gyakorlati (politechnikai) oktatásban is részesítették volna a tanulókat, hogy ezáltal szakmát — de legalább annak alapjait — is adjanak a kezükbe. 46. A forgalomban levő tankönyveknek csak elenyésző hányada (57-ből 2!) felelt meg a demokrácia szempontjainak, a többit pedig vagy át kellett dolgozni vagy eleve újat kellett írni helyettük. A főváros vezetése — együttműködve a munkáspártokkal — úgy határozott, hogy új tankönyveket ad ki és egyúttal arra törekszik, hogy ezek egységes alkalmazásra kerüljenek ne csak a fővárosi, hanem az állami iskolákban is. 47. Nagy-Budapest megteremtésének kérdése már hosszú idő óta foglalkoztatta nemcsak az SZDP-t, hanem a fővárosi és az állami vezetést is. Erdei Ferenc belügyminiszter már 1945. júniusában leiratot intézett Vas Zoltán polgármesterhez, hogy nyilatkozzék a kérdésről. Vas Zoltán vitát szervezett a tárgyban, amelynek valamennyi felszólalója Nagy-Budapest megteremtése mellett szállt síkra. A vita eredményeként háromtagú munkaközösséget (vezetője Morvay Endre alpolgármester, tagjai Harrer Ferenc ny. alpolgármester és Homolyai Rezső tanácsnok lettek) alakítottak a törvénytervezet kidolgozására. A készülő tervezetről július elején ankétot rendeztek, amelyen a munkaközösség mellett a belügyminiszter képviselője, a Városháza több vezetője, valamint a pártok képviselői vettek részt. Jelen volt az Intéző Bizottság delegáltjaként Révész Mihály is, aki az IB júl. 4-i ülésén számolt be észrevételeiről. Kedvező tapasztalatai alapján a tervezetet mind az Intéző Bizottság, mind pedig júl 9-i ülésén az egész Frakció elfogadta. Az IB javaslatára a Frakció hozzájárult ahhoz is, hogy a koalíciós alapon szervezendő 12 tagú (az öt párt és a Szakszervezetek 2—2 képviselője) Nagy-Budapest bizottságban — megalakítását az ankéton Vas Zoltán javasolta — a Frakciót Révész Mihály és Büchler József képviselje. A bizottság — amelyet de iure a Törvényhatósági Bizottság küldött ki — szeptemberig ülésezett és ezután - mivel nem tudtak egyetértésre jutni abban a kérdésben, hogy mely városok és községek csatlakozzanak Budapesthez - időlegesen, 1946. elejéig beszüntette tevékenységét. Az ellentét oka az volt, hogy a polgári pártok és az NPP a Budapest környékén található városokat és községeket 3 csoportra akarták osztani (az egyesítendőkre pl. Csepel, Budafok, Albertfalva; Budapestkörnyékre pl. Újpest, Kispest, Rákospalota; és Budapest-vidékre pl. Gödöllő, Alag, Érd stb.), ezzel szemben a munkáspártok — politikai meggondolásból, hogy biztosítsák Budapest munkástöbbségét — Nagy-Budapest létrehozásánál a legfőbb szempontnak az ipari üzemekkel rendelkező városok és községek csatlakoztatását tekintették. Nem véletlen tehát, hogy a szociáldemokrata vezetés alatt álló Közmunkatanács okt. 23-i ülésén Budapesthez tartozónak és a fővárossal szerves egységet alkotónak nevezte a környék csaknem valamennyi városát és községét, így Albertfalvát, Budafokot, Budatétényt, Csepelt, Kispestet, Mátyásföldet, Nagytétényt, Pesthidegkutat, Pestszentimrét, Pestszenterzsébetet, Pestszentlőrincet, Pestújhelyét, Rákospalotát, Rákosszentmihályt, Sashalmot, Soroksárt, Újpestet, Békásmegyer Csillaghegy nevű részét és Pejachevic parcellázását, valamint Nagykovácsi Tisza István kertváros nevű részét. (PI Arch. 283. f. 9/6., 9/7., 9/55. o.e.) Az SZDP Nagy-Budapest létrehozásával kapcsolatos tervében nagy szerepe volt annak, hogy a párt politikai befolyása igen jelentős volt a főváros környéki településeken. Nagy-Budapest létrejötte esetén arra számított, hogy meghatározó erővé válik a fővárosban. Ez pedig elősegíthette volna számára az irányítás megszervezését először fővárosi, majd esetleges országos szinten is. Természetesen az sem kétséges, hogy Nagy-Budapest megteremtésével a párt segíteni akart a környéki települések lakosságának a főváros nyújtotta kedvezőbb életfeltételek biztosításával. 48. PI Arch. 274. f. 15/47. o.e. és 283. f. 9/116. o.e. 49. A későbbiek során elkészített két program közül az első az 1945-ös törvényhatósági választás előtt