Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Ujlaki Péter: Az SZDP Községi Frakciójának akcióprogramjai és tevékenysége 1945. március - július

A luxusadók, a személyi adók és a lakásépítési adó kivetésével egyrészt ezt a kiesést akarták ellensúlyozni, — felhasználva azt a főváros „aktív" politikájához és a lakosság ellátásához, — másrészt pedig el akarták érni, hogy a fővárosnak ne kelljen állandóan kölcsönöket kérni a kormánytól, mivel ez utóbbi gátjává válhatott a „teljes" autonómiának. Az adópolitika, illetve az adóbevételek kedvező alakulását is jelezte Vas Zoltánnak a Közigazgatási Bizottság szept. 17-i ülésén tett bejelentése, miszerint augusztus volt az első hónap (a felszabadulás óta), amikor nem kellett kölcsönt felvenni a kormánytól. (Népszava 1945. szept. 18.) 41. A lakbérek — a főváros vezetése, valamint a munkáspártok minden ellenkező irányú törekvése ellenére — emelkedtek, az új lakások építése pedig eleve felvetette a lakbérek emelésének problémáját. Az életviszonyok alakulása miatt azonban a lakbérek, illetve növelésük mértéke sem volt pontosan meghatározható. Ezt a helyzetet igyekezett kihasználni az egyre inkább elburjánzó korrupció, amit tovább növelt a lakáspiac kereslet-kínálat viszonyának negatív tendenciája. A Frakció júl. 9-i ülésén Pollákné szóvá is tette a lakbérek emelkedésének dolgozókat sújtó hatását. Bechtler Péter, Büchler József és Sántha Vilmos hozzászólásaikban hathatós intézkedéseket követeltek a lakásigényléseknél tapasztalható korrupcióval szemben. Ezt megváltoztatandó, a Frakció határozatában felszólította a polgármestert a korrumpált tisztviselők eltávolítására és a megvesztegetőknek a lakásigénylők közül történő kizárására. Tervbe vették a tömeges kislakás-építési programot is. (PI Arch. 283. f. 9/6. o.e.) 42. Az SZDP tarifapohtikájának alapelve volt, hogy a közüzemek ne legyenek veszteségesek és tarifáik legyenek elégségesek az önellátásra és fejlesztésre. A párt elutasította azt a felszabadulás előtti gyakorlatot, mely szerint a magas közüzemi tarifák a főváros költségvetési fedezetének egy jelentős részét képezték. Hangsúlyozta a tarifák progresszivitását. Ezért május végén, amikor sor került a szolgáltatások árainak emelésére (a villany ára az 1-2 szobás lakásokban 3,5 P, a 3 és több szobás lakásokban 5 P lett kWó-ként), a párt azt javasolta, hogy ne a szobák, hanem az egy szobában lakók számától függjön a tarifa. (Népszava 1945. máj. 26.) Ennek ellenére a tarifaemelés életbe lépett. A tarifák stabilitása szempontjából komoly nehézséget jelentett, hogy a közüzemi dolgozók bére messze nem tudott lépést tartani sem az árak emelkedésével, sem pedig a magánüzemi alkalmazottak fizetésével. Ugyancsak a stabilitás ellen hatott a közüzemek deficites termelése is. Az egyre növekvő inflációval együtt 1945. nyarától valamennyi közüzemi (közlekedés, áram, gáz, víz) tarifa emelkedett, volt amelyik (közlekedés) nem is egyszer. így a gáz és a víz díja a tízszerese lett a régi árnak (3,5 P-ről 35 P-re, illetve 3 P-ről 30 P-re m

3-enként), az áramé 3—4-szerese (a kislakásokban 33 P-ről 10 P-re, a nagyobb lakásokban 5 P-ről 20 P-re kWó-ként), a közlekedésben átlagosan 8-szorosára (pl. az átszállójegy 10, majd 30, végül 80 P lett). (Népszava 1945. szept. 12., okt. 17. és 24., nov. 7.) 43. A Közélelmezési ügyosztály már júliusban jelentést készített a közellátás várható őszi és téli nehézségeiről. A húsellátás javítása érdekében József Móric, a Közélelmezési Szakbizottság elnöke javaslatot akart benyújtani a Szakbizottság augusztusi ülésére, mely szerint a főváros kérjen két éves moratóriumot 60 000 élősertés 1946. jan. 16-ig esedékes jóvátételi kiszállítására. Az Intéző Bizottság úgy határozott a júl 30-án tartott ülésén, hogy József Móric javaslata megtétele előtt tárgyalja azt meg a polgármesterrel. A közellátás nehézségei miatt burjánzó feketepiac letörését csak adminisztratív úton lehetett megoldani, amelyet egyre jobban és türelmetlenebbül követeltek a dolgozó tömegek. Az ő követelésüknek adott hangot a Közélelmezési Szakbizottság júl. 18-i ülésén József Móric és Mayer Béla, akik felszólalásukban határozatilag akarták kimondatni a feketepiac letörését és az árak ellenőrizhetőségének biztosítását. Az utóbbit — legalábbis a nyári idényáruk vonatkozásában — úgy akarták elérni, hogy követelték az őstermelők lakóházakban történő árusításának megtiltását, illetve, hogy áruikat csak a piacon adhassák el d.e. 11 óráig. (Népszava 1945. júl. 20.) Ugyancsak a feketepiac letörését célozta az Intéző Bizottság és a Fővárosi Végrehajtóbízottság Vas Zoltánhoz menesztett közös küldöttsége is, amely felszólította a polgármestert az eddigieknél keményebb szankciók alkalmazására, a feketézők internálására. A delegáció vezetőjévé Halász Alfrédot jelölték ki. (Pl Arch. 283. f. 9/7. o.e.) 44. A párt komoly szerepet vállalt abban, hogy az új tanévben a főváros saját iskoláiban — szemben az állami iskolákkal — elengedte a beiratási díjat. Az SZDP ezt a kezdeti lépésnek tekintette az