Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Benda Gyula: Budapest társadalma 1945-1970

kent a távolság a jövedelem, az életkörülmények területén is, jelentősen megnőtt a társadalmi rétegek nyitottsága, a mobilitás. Mindez a nagymértékű népességmozgással együtt más arcúvá formálta a budapesti társadalmat, noha, mint az utolsó részben látni fogjuk, a város és társadalma számos elkülönülést megőrzött, s ez az 1960-as évek nyugodtabb fejlődése talaján új különbségeket is teremtett. Jelentősek maradtak a kulturális különbségek is. Ha a jövedelmi viszonyok, életkörülmények alapján hierarchikus sorba rendezzük a felsorolt társadalmi-foglalkozási csoportokat, akkor a budapesti társadalomban legfelül a vezető-értelmiségi csoport helyezkedik el. Az egyéb szellemi foglalkozásúak és a szakmunkások sok szempontból egymáshoz közelálló és közeledő rétegei valamiféle középréteget képeznek, ez alatt helyezkedik el a betanított munkásság és végül a segédmunkásság. Ez a két utóbbi munkásréteg kötődik legjobban a faluhoz és mezőgazdasághoz (köztük legnagyobb a paraszti származásúak aránya, egyrészük csak ideiglenesen telepszik meg a fővárosban). A város társadalmának térbeli szerkezete A nagyvárosok társadalmának alapvető jellemzője, hogy egyes rétegei térben is elkülönülnek, szegregálódnak egymástól. A városnegyedek fizikai jellemzői, ökológiai értéke és lakóinak társadalmi összetétele között szoros kapcsolat van. Városnegyedek elavulása és felújítása egyben az ott élők összetételét is megváltoztatja.

66 Az 1873-ban Budapest néven fővárossá egyesült három város társadalma erősen különbözött. Buda volt korábban az országos hivatalok székhelye, ott lakott a hivatalnokság és a régi típusú polgárság. Pestet a kereskedelem és kézműipar éltette, polgársága mozgékonyabb volt, vállakozó szellemű (Pesten élt a zsidóság zöme is). Óbuda lakóit mezővárosi polgárok és a két szabad királyi városból kiszorult elemek alkották. A XIX. század utolsó harmadában elsősorban a pesti parton elterülő város terjeszkedett, sűrűn beépült részein a városi társadalom felső rétegei éltek. Kifelé haladva sugarasan fokozatosan romlik a lakásállomány, csökken a lakóhely ökológiai értéke, s a társadalmi hierarchiában egyre lejjebb elhelyezkedő lakosság él. A századfordulóra a sűrűn beépített városmagot ipari, gyárövezet vette körül, azt pedig egyre inkább családi házas, falusias telepek övezik. Budán a hegyvidék megtöri a város gyűrűs ökológiai szerkezetét, dél és észak felé azonban az ökológiai és társadalmi süllyedés hasonló a pesti oldaléhoz.

67 A város nagy övezetein belül is jellegzetes szigetek alakulhattak ki — egyes gyárak lakótelepei, parcellázás szülte családi házas telepek stb. A város övezetei és jellegzetes telepei társadalmilag igen eltérő lakosságot tömörítenék: külön szín a városban a konzervatívabb budai polgár, más a világa a lipótvárosi felső polgári rétegnek, különbözik a budai és pesti értelmiségi, a falusias vagy családi házas részekre kihúzódó, vagy egyenesen oda felvándorló munkás életmódja, társadalmi állása sokban különbözik az ipari övezet zsúfolt bérházaiban élő társaitól.

68 A városi övezetek eltérő jellemzőit az 1950-ig meglevő közigazgatási különbségek felerősítik. A Fővárost körülvevő városok és falvak közül teljesebb társadalmi szerkezettel szinte egyedül Újpest bírt. A többiek sok szempontból homogénebb — munkás vagy kistisztviselő jellegű csonka társadalmi szerkezettel bírtak. A városi élet előnyeit jelentő közművek nagyrészt hiányoztak, a liberálisabb városi közigazgatás helyett sokhelyt a szolgabíró volt az úr. A város övezetei, a peremkerületek különbözősége, a sokszínűség elkülönülést is jelentett, de teljes szegregációt nem. A lakásállomány mindenkor vegyes volt, az épületek nagyrésze maga is különböző értékű lakásokat tartalmazott, ezért az előkelő negyedekben