Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Benda Gyula: Budapest társadalma 1945-1970

centrációja hozza magával, hogy a gazdasági-műszaki vezetők is nagy arányban élnek itt. Az állami, párt- és gazdasági vezetők csoportja 1945 és főleg 1948 után alakult ki, emelkedett ki más osztályokból. A politikai és gazdasági élet követelményeinek változásával módosult arculata is: az 1950-es években a politkai-hatalmi elit jellege dominált, a 60-as években fokozatosan megnőtt körében az értelmiségi szaktudás szerepe. A vezető beosztású dolgozóknak 1970-ben mintegy kétharmada rendelkezett felsőfokú végzettséggel, s sokszor nehéz a vezetők és a szakértelmiség szétválasztása. Az értelmiség - a felsőfokú végzettségű szakemberek — csoportját valójában a foglalkozás határozza meg, de igen gyakori a másfajta definíció is, amelyik a felsőfokú végzettségűeket, a diplomásokat azonosítja az értelmiséggel. A diplomások száma Budapesten 1949 után rohamosan emelkedett, 20 év alatt közel megháromszorozódott.

62 1949-ben a 7 éves és idősebb népesség 3,3%-a rendelkezett oklevéllel, 1970-ben már 7,2%-a. A növekedés elsősorban a fiatalabb korosztályok magasabb végzettségéből adódik. 1949-ben a 30 éven felülieknél a diplomások aránya 4,4—4,6% körül mozog, emelkedési vagy süllyedési tendencia nélkül. 1970-ben viszont a 30—39 évesek között az arány 12,6%, a 40-59 évesek között 9,4%, a 60 évesek és idősebbek között 5,7%. A férfiak között 1949-ben ötször gyakoribb volt a diplomások aránya, mint a nőknél, 1970-ben csak két és félszer. Jelentősen változott a felsőfokú végzettség jellege is. A budapesti diplomások összetétele a végzettség jellege szerint 1949—19 70

63 A végzett jellege 1949 1960 1970 Műszaki 15,9 25,6 30,1 Mezőgazdasági 4,7 4,4 4,8 Közgazdasági 6,0 8,8 11,3 Egészségügyi 13,7 10,8 9,3 Pedagógiai 23,7 25,3 25,9 Művészeti 4,1 4,4 4,0 Állam- és jogtudományi 28,6 16,8 11,2 Egyéb 3,3 3,9 3,4 összesen 100,0 100,0 100,0 A korábban általános jogi végzettség háttérbe szorult és a műszaki, közgazdasági nőtt meg erőteljesen. 1970-ben Budapesten a 130 ezer diplomásból 110 ezer volt aktív kereső, szellemi dolgozó volt 106 788, önálló 1132, fizikai dolgozó 1967. A 106 788 szellemi dolgozó egy része azonban vezető beosztásban van, ezek levonásával az értelmiség 95 ezer főre tehető (az aktív keresők 8,9%-a). Legnépesebb csoportjai a mérnökök (13 ezer), orvosok (9 ezer), tanárok (10 ezer). Az értelmiség jelentős rétegei korábban nem kizárólag szaktudásuk szerint tagolódtak be a társadalomba. 1949 után nemcsak létszám és belső arányai változtak meg, hanem megerősödött szakember jellege is. Jelentős módosulások figyelhetők meg az egyes értelmiségi csoportok jövedelmét, társadalmi pozícióját és presztízsét tekintve is. Megváltozott az értelmiségi utánpótlás rendje és vele együtt az értelmiség származás szerinti összetétele. Ezen belül azonban a budapesti értelmiség zártabb, mint a vidéki városok vagy falvak értelmisége. Az ipar, a központi igazgatási funkciók, a kutatóintézetek, az oktatási intézmények, a művészeti élet budapesti koncentrációja a fővárosba összpontosította a felsőfokú vég-