Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)
II. Tanulmányok - Benda Gyula: Budapest társadalma 1945-1970
Az aktív keresők megoszlása népgazdasági ágazatok és nemek szerint 1949-1970 52 Év Ipar Építőipar Mezőgazdaság Szállítás Kereskedelem Egyéb 1949 férfi 45,7 4,8 2,2 9,8 12,2 25,3 nő 37,9 0,6 1.6 3,1 14,1 42,7 együtt 42,9 3,2 1,9 7,4 12,9 31,7 1960 férfi 48,9 9,9 1,9 10,4 8,4 20,5 nő 47,0 3,4 1,7 5,0 15,1 27,8 együtt 48,1 6,9 1.9 7,9 11,4 23,8 1970 férfi 47,7 10,4 3,6 11,0 8,5 18,8 nő 44,8 4,5 1,8 5,5 16,3 27,1 együtt 46,3 7,6 2,7 8,3 12,3 22,8 a kereskedelemben és egyéb ágazatokban a nődolgozók kerültek többségbe. Leggyorsabban az építőipari létszám nőtt — 20 év alatt 328,1%-ra, az iparban az emelkedés csak 151,5%. A kereskedelemben a dolgozók száma még ennél is lassabban nőtt. Az igazi mozgások a női munkaerő számának emelkedéséből és egyes területekre való beáramlásából fakadtak. Részletesebb képet nyerünk a foglalkozási szerkezetről, ha egyes kiemelt foglalkozások aktív keresői számának alakulását vizsgáljuk. (Természetesen 30 év alatt sokat változtak a foglalkozások maguk is.) 1949 és 1960 között a fizikai foglalkozású aktív keresők között leggyorsabban viszonylag igen kis csoportok létszáma nőtt. Négyszeresére duzzadt, vagy annál jobban gyarapodott a darusok, köszörűsök, marósok, olvasztárok és a kötszövők száma, bár e növekedési adatot némileg torzítja az a tény, hogy a szakmásítás következtében a statisztikai adatszolgáltatás diferenciáltabbá vált. Az ipari foglalkozásúak között elsősorban a vas- és fémipari szakmákban dolgozók létszáma emelkedett gyorsan, a hagyományos nagy szakmai csoportok közül a lakatosok száma 116,5%-kal lett nagyobb, a kovácsoké viszont csökkent. A könnyűipar fejlődése a szövők számát növelte (62,2%-kal), a gépgyártás fejlődése pedig a műszerészekét (116,5%-kaI). Az építőiparban dolgozók erőteljes számbeli növekedése nagymértékben emelte a villanyszerelők számát (115,7%-kal), a kőművesek, ácsok, mázolok azonban csak nagyjából ugyanolyan arányban szaporodtak, mint a fizikai dolgozók (ez utóbbiak száma 23,3%-kal nőtt). A gépkocsivezetők létszáma is gyorsan emelkedett, 10 év alatt 69,2%-kal. 1960 és 1970 között már tisztábban bontakoztak ki a változási tendenciák. Továbbra is gyorsan nőtt a gépkocsivezetők, a gépjármű- és motorszerelők száma (49,8%, illetve 46,0%), s a meghonosodó új iparágakban dolgozó villamosgép-, rádió- és tv-szerelőké (39,1%). Valamit emelkedett a lakatosok és fémesztergályosok létszáma, csökkent viszont a kovácsoké, asztalosoké, fonóké és szövőké. Az építőiparban fogyott az ácsok és kőművesek száma, gyorsan emelkedett viszont a mázolóké és villanyszerelőké (ez utóbbi két csoport 47,0%-kal, illetve 24,8%-kal). 1970-ben a foglalkozási szerkezet a következő képet mutatta:
