Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Benda Gyula: Budapest társadalma 1945-1970

A XX. századra jellemző lassuló budapesti népességnövekedésen belül a gazdasági konjunktúra, a háborúk és politikai események hatására a tényleges szaporodás üteme rövidebb időszakokban erősen változott, hullámszerű mozgása elsősorban néhány évig tartó felgyorsulásokból s nagy vándorlási veszteséget okozó eseményekből adódott. A rövid távú ingadozások azonban hatással voltak az évtizedes periódusok jellegére is: az első világháború, majd a forradalmak bukását követő kivándorlás következtében 1910 és 1920 között alig nőtt a város népessége; az 1930-as évek végén az iparosodás nekilendülése a városba szívta a falvak népfeleslegét, s ez megemelte a városi lakosság szaporodásának ütemét; az 1939-1943 közötti néhány évig gyorsuló bevándorlást megtörte a német megszállás, a város bombázása, a nyilas uralom és végül a főváros ostroma. Néhány hónap alatt, 1945 tavaszára a város elvesztette lakosainak egyharmadát. 1941-ben Budapest lakossága 1 712 791 fő volt, ezen belül a tulajdonképpeni fővárosé (Kis-Budapest) 1 164 963. 1930 és 1941 között évente átlag 1,72%-kal emelkedett a lakosság száma, gyorsabban mint a megelőző évtizedben. A felgyorsulás elsősorban a város belső részeit érintette és 1939 után következett be: 1930—35 és 1935-39 között Kis-Budapest népessége évente átlag 10-10 ezer emberrel nőtt, 1939 után pedig az évenkénti szaporulat 40 ezerre ugrott.

11 A be- és kijelentkezések száma alapján készített becslés a felvándorlás 1941 utáni folytatódását mutatja, s a lakosság 1944. március 31-én ennek megfelelően 1 380 ezer körül volt. (A korábbi népszámlálások között megfigyelt ütemet kivetítve, ugyanezen a területen csak 1 192 ezer ember élt.)

12 1944. március végétől viszont megfordult a tendencia, és hirtelen gyors elvándorlás indult meg, a lakosság száma három hónap alatt feltételezhetően mintegy'87 ezer emberrel csökkent. 1944 második felében a csökkenés először megáll (valószínűleg a menekültek szaporítják a főváros lakosságát), majd a város bombázása, a zsidó lakosság egy részének elhurcolása, az ország vezetőinek elmenekülése, a gyárak jórészének leszerelése és elszállítása következtében tovább fogyott a népesség. Az ostrom után, 1945. március 25-én az első népességösszeírás mindössze 832 800 embert talált. A fogyás az 1941 évi népszámhoz viszonyítva 332 163 (28,5%), a korábbi növekedési ütem extrapolálásával nyert 1944. március végi számított népességhez (1 249 342) képest 416 542 (33,3%), a be- és kijelentkezések száma alapján becsült lakossághoz (1 379 562) képest 546 762 (39,6%).

13 Budapest egészét tekintve hasonló ingadozást feltételezhetünk. 1939 után fellendülés, majd erőteljes visszaesés. A peremkerületekben azonban mindkét irányú mozgás intenzitásában elmaradt a belső részeknél megfigyelttől. A kis4)udapesti népesség száma 1945 márciusa után gyorsan emelkedett, visszatértek a város régi lakói, újabbak költöztek be. 1945 júliusában már 931 ezerre becsülik, 1946 végére pedig a számítások 1 053 ezer lakost eredményeznek.

14 1949. január elsején a népszámlálás 1 057 912 embert vett számba (ez a népesség még mindig 107 ezerrel, 9,2%-kal kevesebb az 1941. évinél). A peremterületeken félmilliónál nagyobb lakosságot talált a népszámlálás, itt a hiány csak 15 ezer körüü (3%). Mennyire cserélődött ki a főváros népessége e viharos évtized során? A kérdésre a választ az 1949. évi népszámlálás azon kimutatása segítségével adhatjuk meg, amelyik a lakosság 1938. március 1. előtti lakóhelyét veti össze az 1949. évivel. 1949-ben a 10 éven felüli népességnek mintegy egyharmada 1938 után vándorolt be Budapestre, s 68,2%-a lakott helyben. Országosan az emberek 77,6%-a maradt lakóhelyén 1938 óta, de az átlag mögött igen eltérő területi arányok találhatók: Baranya, Tolna, Komárom megye lakossága nagyobb, vagy azonos mértékben cserélődött ki, mint Budapesté (a német lakosság kitelepítése, helyükre vándorolt felvidéki, bukovinai magyarok, illetve a földreform során átkerült alföldi szegényparasztok), az ország egyéb vidékein viszont az országos átlagnál kisebb volt a mozgás. Ez egyben azt is mutatja, hogy