Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

Ságvári Ágnes: Beköszöntő

Ságvári Agnes BEKÖSZÖNTŐ „Ki tudja, hol kezdődik a jelen, Ki tudja, hol végződik a múlt." Louis Aragon Budapest felszabadulásának 40. évfordulójára megjelenő második évkönyvünk kettős hivatást teljesít: beszámol a várostörténet dokumentumait őrző, ,,hiteleshely", levéltárunk működéséről. Emellett a Magyar Tudományos Akadémia által kijelölt kutatóhelyként, s a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága megbízásából Budapest 1945-73 közti történetét felölelő szintézis kidolgozásáért felelős intézményként közzéteszi e témakörben készült első műhelymunkáinkat.

1 Midőn szűken szakmainak tűnő beszámolóinkat Budapest Főváros Levéltára elmúlt hat évi munkájáról és jövőt érintő gondjainkról az olvasó elé tárjuk, bepillantást nyújtunk közösségünk évtizedeket igénylő begyűjtő, rendező, segédletkészítő, állagvédelmi tevékenységébe, amely megkönnyíti a főváros szerteágazó életében az ügyvitel mindennapjait, s egyben megbízható alapul szolgál Budapest története feltárásának megírásához. Hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerünk ápolásában pedig az a cél vezet bennünket, hogy elkerüljük a provincializmus veszélyét és mód nyíljék minél szélesebb körben a város történetének összehasonlítására, a várostörténetírás módszerének fejlesztésére, azért, hogy a magyar főváros történetét összeurópai keretben fogjuk fel.

2 A „Hírek" rovat összeállításával ezen törekvésünkről adunk számot. Tanulmányaink, forráspubükációink, és gyűjteményünkből elsőként nyilvánosságra hozott visszaemlékezések a fővárostörténet köréből eddig megjelent dokumentumköteteinket, a várospolitikáról, várospolitikusokról sorozatban nyilvánosságra bocsátott dokumentumokat és egyéb enciklopédiajellegű kiadványokat kívánják kiegészíteni. A közölt írások nem kifejezetten vitaanyagnak készültek. Mégis azáltal, hogy első megközelítésben tárgyalják a felszabadulástól kezdődő forradalmi átalakulás demográfiai, településpolitikai következményeit, érintik az állami-tanácsi berendezkedés perspektíváit taglaló irányzatokat — lehetséges, hogy egyeseket vitára késztetnek. Munkatársaink témaválasztásukban és módszerükben láthatóan eltértek a helytörténetben bevett címektől, periodizálástól, következtetéseiben helyenként meghaladták a fővárosi „belpolitika" kereteit is. A szerkesztőség törekedett annak érzékeltetésére, hogy a fővárost érintő kormánypolitika, a város belső életét rendező várospolitika és várostörténetírás szervesen összefügg. Tudatában vagyunk annak, hogy nem létezik „immanens" várospolitika, aminthogy nem létezik immanens várostörténetírás sem. Ugyanakkor igyekeztünk elkerülni az országos történetírás másolásából adódó buktatókat, esetlegesen terhes párhuzamosságokat. A fővárost területi, gazdasági és más egyéb szempontból is életközösségként vizsgáljuk.