Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

V. Függelék - Recenziók

V. FÜGGELÉK RECENZIÓK KIADVÁNYOK AZ EURÓPAI FŐVÁROSOK ÉPÍTÉSTÖRTÉNET! FORRÁSAIRÓL Ságvári Ágnes (főszerkesztő): Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai. Bp. é.n. [1980] 358. 108 képes tábla. Az idegen nyelvű kiadás: The capitals of Europe. A guide to the sources for the history of their architecture and construction. Les capitals de l'Europe. Guide des sources de l'architecture et de l'urbanisme. Bp. 1980. 359. 108. Ritkán jut a recenzensnek osztályrészül az a szerencse, hogy olyan könyveket ismertessen, mint a címbeliek. Mert ezek egy nagyszerű gondolat magyar és idegen nyelven első megvalósításai, melyek egyszerre szolgálják a városépítészet és történetet, a műemlékvédelem ügyét. De ezzel elősegítik a népek múltjának jobb megismerését s barátságát is. Az utóbbinál kezdve aligha véletlen, hogy 1969-ben hazánk fővárosában hangzott el ez a budapesti felhívás néven ismert kezdeményezés, mely az európai biztonsági konferencia megtartását eredményezte Helsinkiben. Ennek záródokumentuma pedig az enyhülés útját tárta fel, megvalósításának elveit kodifikálta. A nemzetközi enyhülés, a békés fejlődés igénye indította Ságvári Ágnest, a Budapest Főváros Levéltára főigazgatóját, a kötet főszerkesztőjét is arra, hogy kezdeményezze a szóban forgó kiadványt és nemzetközi összefogással munkatársaival meg is valósítsa. A téma tipikusan azok közé tartozik, amelyek nagymértékben előreviszik a nemzetek Oelen esetben a fővárosok) történelmének megismerését s ezen keresztül segítik elő barátságukat. A kezdeményezést magáévá tette és ezzel megvalósítását nagmértékben elősegítette a Levéltárosok Nemzetközi Tanácsa. Jones B. Rhoads, a Tanács elnöke írta a kötet előszavát. Az UNESCO pedig anyagilag is támogatta. Mint Ságvári Ágnes főszerkesztő Bevezetőjéből (mely alighanem első és eredményes kísérlete az európai fővárosok rövid történeti áttekintésének) megtudjuk, hogy a XVII. sz. hajnalán a kötetben szereplő 28 főváros közül a fele sem, mindössze tíz töltötte be ezt a szerepet. (Köztük pl. Buda éppen török megszállás alatt állt.) Bár a fővárossá válás folyamata ebben a században kulminált, de nem zárult le. Gondoljunk csak arra, hogy szinte napjainkban avanzsált Bonn fővárossá. A fejlődés látszólag lassú üteme azonban nem jelenti azt, hogy a népesség, az anyagi és szellemi javaknak egy központba való koncentrálása nem történt volna meg hamarabb, a főváros rangjának elérése előtt is. Az anyagi javaknak és a szellemi erőknek ez a koncentrációja indokolja azt, hogy a kötet a fővárosokkal foglalkozik, noha a fővárosoknál korábban alapított vagy alakult, nagyobb lélekszámú s gazdag iparral, kereskedelemmel rendelkező települések is előfordulnak Európában. Előre kell bocsátani, hogy bár az elmúlt évtizedben a helsinki enyhülés szellemének hatása évről évre csökkent, úgyszólván valamennyi európai főváros résztvett e kötet létrehozásában. A szocialista államok közül egyedül Tirana hiányzik, mely 1920-tól fővárosa Albániának. Továbbá néhány kisebb (néha mini) tőkés állam, mint Andorra, Liechten-