Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

IV. Budapest Főváros Levéltára munkájáról - Halasi László: A „Budapesti közéleti névmutató" készítésének néhány tapasztalata

Halasi László A „BUDAPESTI KÖZÉLETI NÉVMUTATÓ" KÉSZÍTÉSÉNEK NÉHÁNY TAPASZTALATA Budapest Főváros Levéltára 1975-ben jelentette meg „A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkényvei"-t. Ebből az alkalomból 1976 februárjában — Budapest felszabadulása évfordulóján — a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága találkozóra hívta meg a Budapesti Nemzeti Bizottság és a kerületi nemzeti bizottságok egyes egykori tagjait. Három évtized elteltével találkoztak azok, akik a felszabadulást követően a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front e helyi szerveiben kezükbe vették az élet megindításának ügyét. A találkozó résztvevői jólesően méltatták az ekkor már történelminek számító dokumentumok közzétételét. Miután a kiadványban a dokumentumok mellett közlésre kerültek a bennük szereplő egykori nemzeti bizottsági tagok fontosabb életrajzi adatai is (akik azonban az egykori nemzeti bizottsági tagoknak csak egy töredékét jelentették), a résztvevők egyike megjegyezte, hogy a nemzeti bizottságok tagjainak már a nevét sem ismerjük, holott erre a kor eseményei megértése és a nemzeti bizottságok országépítő munkájában résztvállaló személyek érdemeinek elismerése szempontjából egyaránt szükség lenne. E gondolat inspirálta Budapest Főváros Levéltára vezetését, amikor elhatározta, hogy megkísérli a budapesti nemzeti bizottsági tagok névsorának összeállítását, legfontosabb életrajzi adataik összegyűjtését és egy önálló kiadványban való közzétételét, számolva azzal, hogy e kiadvány maga is több szempontból történelmi forrásanyag lehet. Egyrészt a magyarországi népfrontmozgalom első budapesti helyi szerveinek teljes (tehát válogatás nélküli) névsora maga is dokumentumértékű, hiszen megmutatja, hogy a társadalom mely rétegeiből verbuválódtak azok a nők és férfiak, akiket a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai és a szakszervezetek e munkára delegáltak. Miután a nemzeti bizottságokban a két munkáspárt képviselői mellett önálló képviselettel rendelkeztek a szakszervezetek is (sőt kezdetben egyes helyeken még az MNDSZ és a MADISZ is), tudatában voltunk annak is, hogy reprezentatív képet kaphatunk a budapesti munkásmozgalomról, illetve a munka szerény eredményeivel hozzájárulhatunk a budapesti munkásmozgalom története feltáráshoz. Azzal pedig, hogy az életrajzi adatgyűjtésben teljességre törekedtünk a felszabadulás előtti életút felderítésében, a felszabadulás utáni első évek (a Levéltár korábbi gyakorlatának megfelelően az 1945-1950 közötti időszak) történéseinek a kereső foglalkozásra és a társadalmi tevékenységre gyakorolt hatása felmérésében, s ha utalásszerűén is, de kitekintettünk az életút eddigi (nemritkán immár végleges) végpontjára, fontos szociológiai vizsgálatok nyersanyagát is szolgáltathatjuk. (Ha tudjuk, hogy több mint 4700 személyről van szó, a kérdés nem szorul bővebb kifejtésre.) így született meg a „Budapesti közéleti névmutató 1945-1950" terve, oly módon, hogy az tartalmazni fogja: a budapesti nemzeti bizottságok összes tagjai, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyébe 1949-ben lépett Magyar Függetlenségi Népfront Bizottságok tagjai, s — miután Budapest Főváros Levéltára a közélet résztvevői körében nem hagyhatja figyelmen kívül a választott önkormányzati testületeket sem - a főváros tör-