Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Ságvári Ágnes: Szubjektív krónikások (Historiográfiai vázlat az 1945 utáni fővárostörténetírásról)

pedig az ágazati minisztériumoktól való kizárólagos függés helyett a Végrehajtó Bizottság és az illetékes minisztériumok kettős függési rendszerébe. Tanácsi fórumokon, sőt az országgyűlésben is többen sürgették a főváros különleges jogállásának rendezését. De csak mint elv került a második tanácstörvénybe a 65. §, amely szerint „Budapest Főváros tekintetében a törvény végrehajtása során szervezeti és hatásköri vonatkozásban, valamint a gazdasági terv és költségvetés megállapításakor figyelembe kell venni azokat a követelményeket, amelyek a főváros jellegéből folynak."

9 Megjegyezzük, hogy a főváros gazdasági téren ezután sem kapott önállóságot. Gazdasági minősítés alá vonható u.i. természetesen a városrendezés, városépítés, infrastuktúra fejlesztés összes kérdése.Ennél többet, tehát a tanácsrendszer helyi önkormányzat irányába fejlesztésének elméleti megalapozását, vagy akár a főváros történeti szerepének s e szerep folytonosságának feldolgozását aligha lehetett volna akkortájt az ismert politikai konstellációban elvárni. E pozitív irányú folyamatokhoz nyilvánvalóan kapcsolódik az a tény, hogy 1953. dec. 3-án megszületett a Budapest Városi Tanács V. B. határozat Budapest történetének kimunkálásáról. Egy később meg nem ünnepelt évforduló (Budavár felépítésének 700., az első X. századi pesti település feltételezett alapításának ezredik évfordulója) kapcsán az előterjesztés legszögezte: „Ezek az évfordulók igen alkalmasak arra, hogy nagyszabású népművelési programot dolgozzunk ki,... a régi Budapest történetének marxista—leninista szemlélettel történő feltárásával, ezeknek az eredményeknek tudományos és népszerű kiművelésével és közrebocsátásával a város és az ország dolgozóinak igaz képet adjunk a főváros történetéről, a szocializmus építéséről... Budapest dolgozói részéről egyre sürgetőbb kívánság, hogy az ország fővárosának marxista—leninista története minél előbb jelenjék meg. ...Budapest története előmunkálatainak elmaradása azt kívánja meg, hogy évekig kutatógárda hozza napvilágra az eddig közzé nem tett történeti, társadalomtörténeti anyagot. Ezt a célt szolgálná Budapesti Történeti Munkaközösségének szervezése." A V. B. elfogadta az előterjesztést, és a munkabizottság számára biztosította a munka megindításához szükséges (nem kevés) pénzösszeget. Ennek a határozatnak alapján kezdődött meg a főváros történetének rendszeres kutatása, melynek eredményeképpen 1973-ban megjelent Budapest történetének első kötete (ezidáig öt kötete látott napvilágot, melyek a kezdetektől 1945-ig tárgyalják a főváros történetét.). A határozat inspirálta - közvetve vagy közvetlenül - a Budapest történetével foglalkozó olyan sorozatok elindítását, mint a „Tanulmányok Budapest múltjából" új folyama, a „Budapest régiségei", olyan kiadványok megszületését, mint a „Budapest lexikon", a „Budapest enciklopédia" és mások. Az 1955—57-es időszak a helytörténet, sőt a várospolitika kérdéseinél sorsdöntőbb problémákat: a hatalom jellegének, a demokrácia és diktatúra viszonyának, a szocialista gazdaság fejlődési irányának kérdéseit állította a szenvedélyes viták homlokterébe. Természetesen születtek kezdeményezések mind a főváros ügyvitelére, mind hatáskörére vonatkozóan, s ezeknek gyökerei láthatóan az elődök munkásságához nyúltak vissza. Ilyen volt pl.: az 1955. évi városrendezési terv, amely lényegében az 1940—1945 között született terveken alapult.

10 Az azévi városrendezési vita lezárása kívánt lenni annak a hosszadalmas folyamatnak, amely már sok éve tartott. Természetesen ilyen gyorsan egy új évszázadra a város történetében nehezen lehetett volna felkészülni, az általános városrendezési terv körvonalazására csak a következő tervperiódusban került sor. A gazdálkodásban is erősödtek az önálló fővárosi elemek, bővült az egyes hatóságok jogköre. Távol állt még az az idő, hogy a fővárosra vonatkozó sajátos vonatkozások akár a gyakorlati intézkedésekben, akár államigazgatási, jogi, elméleti vonatkozásban teret kapjanak. De a demokratizálási folyamatban alkalmazott rendszabályok természetszerűen vonatkoztak a fővárosra is. Első helyen említendő az 1957. június 3-án, tehát az ellenforradalmat követő közvetlen időben elfogadott IV. sz. törvény, amely az államigazgatás jogi szabályozásáról szól.

11