Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

IV. Budapest Főváros Levéltára munkájáról - Purcsi Barna Gyula: Fővárosi vállalatok és tervszerű levéltári begyűjtés

Purcsi Barna Gyula FŐVÁROSI VÁLLALATOK ÉS TERVSZERŰ LEVÉLTÁRI BEGYŰJTÉS Budapest Főváros Levéltára történetében a mai értelemben vett gyűjtőterületi, felügyeleti kötelezettségek szabályozott formában az 1943-as, Budapest Székesfőváros központi igazgatása szervezetéről alkotott, 466/1943. közgyűlési számú szabályrendelettel jelent­kezik, amely elsőként mondja ki, hogy a főlevéltáros szakszempontból „felügyeletet gya­korol a központi és az ügyosztályi irattári kezelés felett és tapasztalatairól a polgármes­ternek időnként jelentést tesz." A tulajdonképpeni városi igazgatás során létrejött ira­tok átvétele, kezelése, s a városháza iratkezelésének felügyelete döntő mértékben meg­változik a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1950. évi 29. számú törvényerejű rende­letével, amely a Fővárosi Levéltár (akkor Budapesti 1. sz. Állami Levéltár) gyűjtőkörébe utalja a Budapest területén működő államigazgatási (belügyi, pénzügyi, kereskedelem­és közlekedésügyi, oktatásügyi), a jogszolgáltatási szervek (bíróságok, ügyészségek, bün­tető- és javítóintézetek, közjegyzők), s a különböző intézetek (iskolák, tudományos, népművelő, egészségügyi és szociális intézetek), testületek (céhek, ipartársulatok), egye­sületek és gazdasági szervek (üzemek, vállalatok, pénzintézetek stb.) iratait, s ezzel együtt e szervek nyilvántartásának és iratselejtezéseik ellenőrzésének feladatát is. Kétségkívül a legnagyobb gondot a tanácsi és minisztériumi gazdasági szervek okoz­ták - s ez máig sem változott — mind a felügyeletüket, mind a náluk keletkezett történeti értékű iratanyagot tekintve. A vállalatoknál az iratkezelésnek olyan egységes rendszere nem született meg, mint ami az államigazgatás és közigazgatás területén (a 69/1948. (IX. 14.) MT sz. határozattal) a közig, számrendszer és a csoportszámos iratkezelési rend­szer formájában. Az iratok nyilvántartásba vételét kötelezően a 178/1951. (IX. 30.) MT. sz. rendelet azonban csak az államhatalmi, államigazgatási szerveknél rendelte el. A gazdálkodó szervek ügyiratkezelését 1969-ig központi rendelkezés nem szabályoz­ta. A 2097/1956. (VI. 28.) MT sz. határozatban elrendelt minta-ügyiratkezelési szabályza­tok kibocsátása nem érintette a gazdasági szerveket, nem tette kötelezővé az ügyiratkeze­lés szabályozását: ez csak a 27/1969. sz. tvr-tel indul meg. A 45/1958. (VII. 30.) Korm. sz. rendelet alapján kiadott minisztériumi, illetve kormányelnöki utasítások a gazdasági szervek iratainak védelméről rendelkeztek ugyan, de az iratkezelés részletes szabályozá­sára nem terjedtek ki. Nagy változást jelentett, hogy elrendelték az egységesen kötelező ik­tatást. Az állami szervek irattári anyagának egységes szempontok szerinti selejtezését az 1950. 29. sz. tvr. írta elő, s az eljárás végleges szabályozását a 185/1951. (X. 23.) MT sz. rendelet végezte el. A kormányrendelet és a végrehajtás tárgyában kiadott tárcaszintű utasítások ekkor még 5 éves irattári őrzést rendeltek el. Az iratokat ezután - 1 éven be­lül — az egyes tárcák által kiadott részletes ügykörjegyzékek alapján selejtezés alá kelett vonni, s a már selejtezett anyagot levéltári átadásra kötelezték. A kibocsátott ügykörjegy­zékek azonban nem vették figyelembe az iratok „visszatükröződését", gyorsan elavultak az államigazgatás és a gazdaságirányítás rendszerében végbement változások miatt, a meg­őrzési idő rövidsége pedig a levéltári átvétel lebonyolítását akadályozta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom