Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

IV. Budapest Főváros Levéltára munkájáról - Szilágyi Gábor: Beszámoló Budapest Főváros Levéltára 1976—1983 közötti munkájáról

Filmtárunk állománya 1983. XII. 31-én 4180 filmtekercset (2 214 258 felvétel) tett ki. 1983 végéig összesen 42 visszaemlékezést gyűjtöttünk kb. 2000 oldal terjedelemben. Iratvédelmi tevékenységünkről szólva e beszámoló kereteibe illik a levéltár saját műhelyeiben elvégzett ezirányú munkásságunk eredményeiről való számadás is, annak előre bocsátásával, hogy az iratvédelmi munka szakmai kérdéseiről Városi György e kötetben közzétett tanulmánya tájékoztat. A levéltárnak az utóbbi évtized folyamán az iratvédelmi tevékenység terén elért eredményeit összegezve az a sajátosság emelhető ki, hogy nagy erőfeszítések árán ugyan, de sikerült megvalósítani a komplex iratvédelem gyakorlatát. Már 1972-ben, az iratvédelmi munkák tervezésekor a levéltár vezetősége arra törekedett, hogy valamennyi munkafajta végzéséhez - az anyagi lehetőségektől függően - vagy saját bázist teremtsen, vagy külső kapacitást biztosítson. A rövid és középtávú fejlesztési tervekben összegezett elgondolásokat lényegében sikerült megvalósítani. Ma már a levéltárban egyidejűleg végezzük az iratok tömeges portalanítását, dobozolását, fertőtlenítését, a raktárak és állványzat felújítását, a légnedvesség és hőmérséklet rendszeres mérését, iratok, tervrajzok és térképek restaurálását, az iratokhoz tartozó könyvanyag javítással összekapcsolt újrakötését, nagyvolumenű biztonsági mikrofilmezést és filmtárolást, az iratok kímélését célzó iratmásolást és a tágabb értelemben idesorolható, az iratvédelmet közvetett módon szolgáló házilagos kiadványkészítést is. A restauráló, könyvkötészeti, mikrofilm és reprográfiai műhelyeinkben 10 állandó és 2 időszaki dolgozót foglalkoztatunk, míg a mikrofilmezés előkészítési munkálataival és a filmtárban 1 főfoglalkozású és 3 időszaki dolgozó foglalkozik. Az iratvédelmi munkák volumene és az iratvédelmi dolgozók létszáma tekintetében egyaránt a második helyre került fel a fővárosi levéltár országos viszonylatban számítva. A levéltár iratvédelmi műhelyeinek tevékenységéről a következő adatsorok tájékoztatnak. (Táblázat a következő oldalon.) Rendezési munkánk zöme - folytatva az elmúlt ötéves tervidőszak utolsó két évében megindított gyakorlatot - továbbra is a Heinrich utcába történő átköltözés előkészítését szolgálta. A több éven át tartó munka dandárja I. osztályunkra hárult, miután a betelepítéssel kapcsolatos döntés értelmében elsősorban a fővárosi központi szervek, valamint kerületi elöljáróságok 1873-1945 közötti iratanyagát kellett az új raktárban elhelyezni. Biztonsági okokból II. osztályunk is folytatta ugyanezen fondtípusok 1945 — 1950 közötti iratanyagának költözésre előkészítő rendezését. Az előkészítő munka zömét — minthogy az átköltözésre kerülő fondok nagy része már rendezettnek volt tekinthető — a dobozolással és jegyzékeléssel egybekötött ellenőrző rendezések jelentették. Nem kétséges, hogy számos esetben aprólékosabb munkát kellett végezni, mint amennyit a fogalom feltételez: erre utal intézményünk 1976. évi beszámolójának azon megállapítása, miszerint "... elsősorban a bazilikái raktárakban őrzött minden fond anyagát újra kell rendezni, mert számos esetben érnek bennünket kellemetlen meglepetések." Kisebb részt képviseltek azok a szintén átköltözésre váró, de még nem rendezett fondok, amelyek már eleve mélyebb szintű, tehát lassabban végezhető rendezést igényeltek. Ez magyarázza, hogy 1978-tól kezdődően, a valóban csak ellenőrző rendezést igénylő nagyterjedelmű fondok elfogytával csökkent az előkészítő rendezések folyóméterben kifejezett üteme. Iratrendezési munkánk másik fő ágát a tudományos kutatások előmozdítását, valamint a lakossági igények jobb kielégítését, tehát az ügyfélszolgálati munka eredményességét szolgáló rendezések alkották. (Ez utóbbiak sorába tartozott az ipartestületi anyagok rendezése: a munka fontosságát bizonyítja, hogy Levéltárunk ügyfélforgalmának közel fele ezekre az anyagokra vonatkozott.) A dolog természetéből következően itt már nagyobb szerepet kaptak a darab-, illetve középszintű rendezések, amelyek - folyóméter terjedelmüket tekintve - nem szorultak annyira háttérbe az e csoportban is megtalálható ellenőrző rendezések mögött, amint az a másik csoport esetében történt. A nem költö-