Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

IV. Budapest Főváros Levéltára munkájáról - Szilágyi Gábor: Beszámoló Budapest Főváros Levéltára 1976—1983 közötti munkájáról

Az 1976. jan. 1-i létszámhoz viszonyított 16 fő emelkedés (32%) mögött jelentős fluktuáció húzódik meg: nyolc esztendő alatt 76 belépés és 60 kilépés történt (a tudományos dolgozóknál ugyanebben a sorrendben 38, illetve 30). A kilépők közül 6 fő nyugállományba vonult. Keserű tény, hogy egyedül az „Egyéb szakalkalmazott" kategóriában maradt el a létszámemelkedés, sőt, csökkent a kezelők száma. Az elvégzendő tennivalók sokaságából következik, hogy szép számmal kellett foglalkoztatnunk részidőben nyugdíjasokat is. Az elmúlt nyolc év során mintegy 80 fő dolgozott a filmezés előkészítésén, az anyakönyvi munkában, segített az egyes részlegekben és a költözés előkészítésében, kézbesítőként, portásként, éjjeliőrként, takarítóként teljesített szolgálatot. Munkájukról csak elismerő hangon szólhatunk. A fluktuációban kétségtelenül szerepe volt a rossz elhelyezési viszonyoknak, hiszen a bazilikái pinceraktár nem vonzó munkahely. Az óhatatlanul szükséges anyagmozgatások is fárasztó fizikai igénybevételt jelentenek, és a levéltári tevékenység számos fázisa bizony nem tekinthető tiszta és egészséges munkának. Nem elhanyagolható tényező más tudományos intézetek vonzóereje sem. E vonatkozásban talán nem túlzás, ha intézményünk eredményes kádernevelő tevékenységéről beszélünk: ez a tudományos életünk egésze szempontjából hasznos munkánk ugyanakkor meg-megújuló erőfeszítésre kényszeríti Levéltárunkat az új szakemberek nevelése terén. Vitathatatlan mindazonáltal, hogy a fluktuációt kiváltó okok listáján kedvezőtlen bérezési lehetőségeink állnak az első helyen. Az 1977. szept. 1-én életbe lépett általános bérrendezés - amely intézményünkben 16,1%-ot tett ki - két-három éven keresztül észrevehetően csökkentette a fluktuációt, azt követően azonban a mérséklő hatás elenyészett. Ismét ott tartunk, hogy a főleg fiatal munkatársainkra vonatkozó alacsony bérezési lehetőség miatt kénytelenek voltunk - a bérfeszültséget elkerülendő — lemondani az üres státuszok betöltéséről. A fluktuáció mérséklésére igyekeztünk felhasználni a rendelkezésünkre álló eszközöket. Mindenek előtt a továbbképzés lehetőségének biztosításával törekedtünk az intézményhez kapcsolni fiatal munkatársainkat. Az elmúlt nyolc év alatt számos dolgozónk továbbtanulását támogattuk, volt olyan esztendő, amikor 15 munkatársunk (a teljes személyi állomány közel 1/4-ed része) folytatott iskolai tanulmányokat. Végzettséget szerzett I 1976-1980 1 1981-1983 j Összesen ! között között Egyetem 5 fő 5 fő 10 fő Középiskola 2 fő 2 fő 4 fő Egyéb 5 fő — 5 fő Kandidátus 1 fő 1 fő Egyetemi doktor — 5 fő 5 fő 1983 végén „már csak" 5 dolgozónk tanul: 1 fő egyetemi, 1 fő főiskolai tanulmányokat folytat, 2 dolgozónk középiskolába jár, 1 pedig felsőfokú államháztartási tanfolyamot végez. Tagadhatatlan, hogy ennyi ember továbbtanulása - különösen a vizsgaidőszakokban összetorlódó nagy munkaidőkiesés miatt — komoly gondot jelentett az intézménynek, fokozott megterhelést okozott a munkát átvállaló kollégáknak. Elviseltük azonban ezt az ideiglenest hátrányt annak érdekében, hogy tudásban meggyarapodott munkatársainkból biztosíthassuk szakember utánpótlásunkat. Ez a folyamat természetesen tovább apasztotta amúgyis kevés kezelőnk számát. A problémát oly módon kívánjuk megoldani, hogy az egyetemi tanulmányait befejezett munkatárs továbbra is ellátja referenciáján belül a kezelői feladatokat.