Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

III. Dokumentumok és visszaemlékezések - Részletek Perczel Károly visszaemlékezéseiből

pítésével kapcsolatban például teljes egyetértés volt. A városrendezőt zavaró ipari üzemekről volt szó, és a környezetet zavaró vállalatokról. Erre kaptunk is két különböző pénzügyi alapot, amelyek részben jól működtek. Ezt részben mi javasoltuk, a kitelepítési alapból azok az üzemek kaptak szubvenciót, amelyek kitelepültek a fővárosból, a másik egy olyan alap volt, amelyből azok a vidéki városok részesültek támogatásban, amelyek befogadták a kitelepülő gyárakat. Elméletben ez a rendszer jól működő konstrukciónak tűnt, de a gyakorlatban már csupán 20-30%-os hatékonysággal működött, rriert az előre kijelölt ipari üzemeknek csak igen kis része települt ki végül. A fővárosi közlekedési gócpontok tervei közül máig csak a Marx téré valósult meg a legésszerűbben, és az előzetes terveknek megfelelően, bár a többire is voltak jó tervek! A Kálvin térnél és a Moszkva térnél sikerült néhány eredményt elérni Bondor József segítségével. Eredetileg egy elég kilátástalanul rossz beépítést akartak a mai üres telkekre ráerőszakolni, ami elrontotta volna az egészet és nem csak esztétikailag. Esztétikailag is rossz volt, de a közlekedés szempontjából teljesen elrontotta volna a jövő lehetőségeket. Az, hogy a beépítés nem úgy valósult meg, ahogy a főváros eredetileg tervezte, az Bondor Józsefnek köszönhető, aki Szüágyival szemben nekem adott igazat. Ez csak egy példa. A következő volt a helyzet: én országosan felállítottam főépítészségeket, hajói emlékszem, volt 10 főépítészség, de ezek csak a vidéki területeken és városokban voltak hatékonyak, mert ezek a minisztérium szervei voltak, amelyek támogatást adtak a szakmailag kevésbé hozzáértő tanácsoknak, de a vidéki tervező irodáink voltak.a bázisok, tehát a megyei és regionális tervező irodákra alapítottuk a főépítészi működést. Vagyis, helyi vidéki szervezeti alapokon állt. Ezt budapesti centralizációval nem lehetett volna megcsinálni. Budapest tanácselnöke a kormány tagja volt, neki nagyobb, jóval nagyobb hatalma volt, mint egy főosztályvezetőnek. Azért kellett nekem, mint főosztályvezetőnek közvetlenül foglalkoznom a budapesti kérdésekkel, mert nekem még volt valami kis személyes tekintélyem, de nem mint minisztériumi szervnek. Főosztályvezetői működésem egyik eredménye volt először az Országos Műemléki Felügyelőség, azután a Fővárosi Műemléki Felügyelőség megszervezése Dercsényivel együtt. A műemlékeknek eleinte nagyon rossz sorsuk volt, mert még olyan műemlékeket is egy nap alatt leromboltak, amelyeket előzőleg már elkezdtek helyreállítani. Nem akarom mind megnevezni, például ilyen volt az Ybl fürdő a Margitszigeten, meg az Európa szálló a Roosevelt téren, ott ahol most az OT épülete áll. Annak volt egy nagyon szép klasszicista udvara, amely ekkor még állt. Még több más régi szép épületet is megemlíthetek, például a Fő utcában, meg máshol is, amelyeket lebontottak. Eleinte mindig a főváros álláspontja győzött, de nem úgy, hogy megegyeztünk, hanem úgy, hogy mikor mi megegyeztünk abban, hogy helyreállítják, akkor a Fővárosi Tanács elnöke, vagy főépítésze, vagy valamelyik helyettes elküldte a megfelelő gépeket és egy éjszaka alatt lerombolták a műemléket. Ilyen nemegyszer történt. Volt olyan eset is, amikor sikerrel jártam el. Ilyenkor a siker mindig Dercsényi Dezsővel való jó együttműködésem eredménye volt. A Rókus-kápolnát akarták lebontani, azon a címen, hogy a Rókus-kórházzal együtt útjában áll a közlekedésnek. A Rákóczi út pedig ott szélesebb, mint beljebb a Kossuth Lajos utca felé, tehát egyáltalán nem állt útjában semmiféle közlekedésnek. így én egy közlekedési tanulmányt rendeltettem meg, amiben egész világosan ki lehetett mutatni, hogy a közlekedésnek semmit nem árt a Rókus. Ennek ellenére a Fővárosi Tanács hozott egy határozatot, hogy le kell bontani a kápolnát. Ez körülbelül 1965-ben lehetett, bár a Rókus-kápolnát már 1945 után egyszer le akarták bontani. Ezt a határozatot valami antiklerikális intézkedésnek tartották. Egyébként más templomot is le akartak bontani, többek között a Szent Anna templomot a Batthyány tér mellett, szóval nem egy ilyen elgondolás volt. A Rókus esetében azzal sikerült eredményt elérni, hogy a főváros kiírt egy pályázatot, a Rákóczi út helyreállítására, a közlekedés megjavítására, amelyben előírta