Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

III. Dokumentumok és visszaemlékezések - Részletek Perczel Károly visszaemlékezéseiből

is egyúttal a Fővárosi Közmunkák Tanácsa volt. Bizonyos országos, ugyancsak főleg romeltakarítási munkát is végzett. Ez az, ami később lassan kérdésessé vált, mert volt egy Közmunkaügyi Minisztérium, amely a koalíciós időkben kisgazdapárti kezekben volt, amely konkurrens módon ugyanezt a feladatot végezte. Amikor a kisgazdapárti minisztert eltávolították annak idején, a minisztériumot átvette a Nemzeti Parasztpárt, s akkor ők jónéhányunkat a feloszlatott Fővárosi Közmunkák Tanácsától átvettek a minisztériumba, mégpedig Major Mátét, Gábor Lászlót, Perényi Imrét és engem. Szóval négyen kerültünk oda. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa hirtelen, egyik napról a másikra szűnt meg. Ebben egy kicsit én magam is részes voltam, de akaratom ellenére. Az történt, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa kommunista csoportjának nevében egy nyílt levelet hoztunk nyilvánosságra, én voltam az első aláíró és aláírásgyűjtő. Ebben azt javasoltuk a kormánynak, hogy állítson fel egy Építésügyi Minisztériumot, mivelhogy ilyen nem volt. De a mi elképzelésünk szerint azt a Fővárosi Közmunkák Tanácsából kellett volna kialakítani, és mi annyira ártatlanok voltunk, hogy Fischer József vezetésével gondoltuk el ezt. Fischer József azonban azt hitte, hogy ez ellene irányul és fegyelmi ügy lett belőle. Ez azonban egybeesett a Nagy Ferenc-üggyel

7 és azt hiszem, egy választással. Uj koalíciós felosztás alakult, amelyben a Kisgazdapárt elvesztette az akkori Közmunkaügyi Minisztériumot, átadta a Nemzeti Parasztpártnak, ugyanakkor, amikor Vas Zoltán intenciójára feloszlatták a Fővárosi Közmunkák Tanácsát. Vas Zoltán nem szerette Fischer Józsefet, éles ellentétek voltak köztük. Az énáltalam aláírt levélre hivatkozva aztán később Építésügyi Minisztériummá alakították át a mi segítségünkkel a Közmunkaügyi Minisztériumot. A Közmunkatanács feloszlatása nem a levél intenciója volt tehát, de Fischer József mindenesetre annak tekintette, annyira, hogy előzőleg fegyelmi büntetést is adott az aláíróknak, nekem is. Szóval volt egy ilyen politikai háttere a dolognak. Én úgy érzem, hogy ez nem volt jó lépés. Rossz lépés volt, mert a Fővárosi Közmunkák Tanácsának országos építésügyi kormánybiztossági tevékenységét nyugodtan helyettesíthette egy minisztérium, sőt az volt a kívánságunk, hogy miniszteriális hatásköre legyen. A Fővárosi Közmunkák Tanácsára azonban szükség lett volna továbbra is. Olyan szerv volt, amely nemcsak a főváros építésügyeit intézte, mégpedig nagyon operatív módon, hanem a főváros környékét, a mai agglomerációnak nevezett környéket is bevonta, ezáltal egy nagyon progresszív munkát végzett, kár volt abbahagyni, mert azóta a főváros és agglomerációja közt nincs összhang. Az FKT akkori városrendezési tervezésénél a következő kicsit téves felfogásból indultunk ki: oly erős romosodás állt elő az ostrom következtében, hogy a lakások 80%-a romos és igen sok épület helyreállíthatatlanná vált. Ezért - gondoltuk mi - egy alapvető városszerkezeti változtatást is létrehozhatunk a főváros területén, hosszú évtizedek alatt persze... 20-30 évben gondolkoztunk előre. De azzal nem számoltunk, hogy az úthálózat, közműhálózat és azonkívül a meglevő romok helyreállíthatósága sokkal fixebb feltételek voltak és nagyobb erőt képviseltek, mint ahogy gondoltuk. Egyébként ez a tévedés az építészek részéről Európa-szerte fennállt, én ezt már Le Havre tervezéséből is magammal hoztam. A realitás kevesebb szabadságot engedett meg, mint amivel mi terveztünk. Az alapgondolatunk, hogy tudnüllik négyszögben gyűjtő főútvonal vegye körül a várost, amely a Dunán északon és délen is átmegy, hogy zöld ékek nyúljanak be a városba, hogy egy metróhálózat kapcsolja össze a városrészeket az észak-keleti és déli-nyugati irányban, (akkor még csak arra a két vonalra gondoltunk, ami nagyjából létre is jött) már onnan, az FKT-ből indult ki. Mivel romhelyreállításról volt szó, nem gondoltunk még arra, hogy olyan nagy lakótelepek jönnek létre, mint amelyek létrejöttek, inkább arra gondoltunk, hogy helyreállítást fogunk végezni a város belsejében, amely azonban megnő, kinyúlik észak és dél felé a Dunával párhuzamosan. Egyébként ez most szinte megvalósult Káposztásmegyertől egészen Pesterzsébetig, vagy pedig Óbudától Budafokig, Csepelig. Szóval a Dunával párhuzamos fejlesztés gondolata is onnan eredt.