Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

III. Dokumentumok és visszaemlékezések - Fischer József visszaemlékezéséből

ződnek, de Andrássy nem olyan nagyság, amelyhez országos érdekek fűződnek. Amire fölvilágosítottam Andrássy szerepéről, előszöris az 1848-49-es Kossuth időkből. Hiszen már a pákozdi csatában mint parancsőrtiszt szerepelt Andrássy, aztán később ő lett a konstantinápolyi követ. Majd óriási szerepe volt az Ausztriával való kiegyezésben, amely hosszú időre nyugalmi állapotot teremtett, létrehozta a Monarchiát. Tehát Andrássynak igenis nagy érdemei voltak, történelmi érdemei. Ebben nem tudtunk megegyezni. Ujabb javaslatot tettem, hogy az Erzsébet teret nevezzük el Sztálinról. Térképet hozatott be, amelyen csak kis pont volt az Erzsébet tér. Mondtam, menjünk ki a helyszínre, nézze meg. Miután az ő kocsija nem volt használható, mert a sofőr éppen ebédelt, az én kocsimon kijött. Az a százados, aki annak idején engem értesített az újabb beszélgetésről, az ült a sofőr mellett, tolmácsolt. Körüljártuk az Erzsébet teret a kocsival, majd kiszálltunk a tér Andrássy úthoz közeli sarkán. Az altábornagy azt mondta, hogy ez ellen sem lehet semmi kifogásunk, de azért egy út szebb lett volna. Erre már nem is kellett válaszolnom, mert ebben megegyeztünk. Visszamentünk és az Erzsébet térből Sztálin tér lett. Ugyanakkor úgy gondoltam, hogy a háború folyamán a szövetségesek együttműködése volt az, ami a hitleri hadsereget le tudta győzni, tehát akkor megfelelő teret és valamilyen utat a megfelelő amerikai és angol személyről is el kell nevezni. Kézenfekvő volt, mert Roosevelt éppen meghalt, úgyhogy a Roosevelt teret vetettem föl, ami meg is valósult. Es az angoloknál Montgomery nevéről elneveztük a volt Zita rakpartot. Az a Gellérthegy tövében volt, a Lánchídtól a Ferenc József hídig.

20 A Közmunkatanács megszűnése után aztán megváltoztatták az elnevezéseket, amikor visszaállt a fővárosra az utcaelnevezési jogkör. A Sztálin térből Engels tér lett és az Andrássy út nevét Sztálin útra változtatták. Amikor pedig Montgomeryt kinevezték a NATO főparancsnokává, akkor levették a nevét a rakpartról. A Roosevelt tér azonban továbbra is megmaradt. A névadással kapcsolatban az amerikai tábornokhoz - aki akkor az Ellenőrző Bizottságnak a tagja volt — elmentem egy jogászom kíséretében. Azt mondta: nagy megtiszteltetésnek vesszük, de nekünk semmi beleszólásunk nincs ebbe. Ezzel ez el volt intézve, úgy hogy az angolokat már meg sem kérdeztem. Gondoltam, nyilván nekik is ez az álláspontjuk. Ettől függetlenül egy néhány hónap múlva megjelent egy angol követségi tanácsos és Mongomerytől egy köszönő levelet adott át nekem, egy hivatalos köszönő levelet, az utcaelnevezés tárgyában. (...) Térjünk át az 1948-as időszakra. 1948. február 21-én Vas Zoltán miniszter, a Gazdasági Főtanács főtitkára távbeszélőn közölte: a Közmunkatanácsot 24 órán belül megszüntetem. Szintén 1948 februárjában jelent meg utoljára a Tér és forma. Az előzményekben benne foglaltatik az az állásfoglalás, amit már 1945 elején ismertettek velem, hogy a Kommunista Pártnak az álláspontja, hogy a tanácsot megszünteti. Es ehhez Vas Zoltán konzekvensen ragaszkodott. Úgyhogy a polgármestersége alatt többször úgy nyilatkozott, hogy megszünteti a Közmunkatanácsot. így. Imperative Megszünteti. Ez nagyon kellemetlen volt és néhányszor szóvátettem ezt Rákosinak, aki ilyenkor azt válaszolta: ez nem párthatározat, ne törődj vele. De mindenesetre kellemetlen volt, mert ha egy hivatalos személy, a polgármester, ilyen nyilatkozatokat tesz a sajtóban, az egy hivatalnak a presztízsét rendkívül aláássa. Hát milyen hivatal az, amellyel kapcsolatban egy felelős, kormányzati személyiség, mert Vas Zoltán az volt, állandóan azt hangoztatja, hogy meg fogja szüntetni? A Fővárosi Közmunkák Tanácsa kommunista csoportjának tagjai körében ezzel kapcsolatban semmi nehézség nem volt. Sőt annyira, hogy azt a beszélgetést, ami telefonon folyt le egyszer köztünk, én szóról szóra leadtam a tanácsban. Hogy Vas Zoltán úgy vette föl a kagylót „esse delendam Közmunkatanács . Amire én azt válaszoltam, „quo usque tandem, Polgármester. Már rég nem leszel polgármester, amikor én még mindig a Közmunktatanács elnöke leszek, a város lakosságának legnagyobb örömére.' Ez a beszélgetés folyt le még az ő polgármestersége korában. En ezeket Rákosi véleménye alapján mint felelőtlen kijelentéseket, kereken visszautasítottam mindig. De ez a sajtóban mégiscsak azt jelentette, hogy a Közmunktanács labilis helyzetben van.