Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)
III. Dokumentumok és visszaemlékezések - Részletek Goda Gábor visszaemlékezéseiből
pénzt. Ês ezt megcsinálta egy nagyon magas összeg erejéig. Erre írtam neki egy nagyon udvarias levelet. Mert ha egy goromba levelet írtam, akkor azt válaszolta, hogy minek tartunk fönn könyvtárakat és múzeumokat, hogyha koldus kutyák vagyunk. Azt mondta, tanácsnok elvtárs, arra kérem, hogy a szokott ügyességével szerezze meg a pénzt. És én a szokott ügyességemmel „kicsavartam" a pénzt, mindig tudtam segíteni, mert ha nem a Városházán, akkor elmentem „feljebb", hogy szóljanak a polgármesternek. Mindig azt mondták: hogy a fene egye meg, mindig elviszed a pénzt. A pótköltségvetést már kétszeresen túllépted! (...) Voltak azután olyan területek és munkatársak, ahol korántsem volt ilyen könnyű a dolgom. Itt azután kezdettől fogva nehézségeim és kudarcaim is voltak. Sokat foglalkoztam például a Városliget kérdésével, melyet teljesen át akartam alakítani. A Városligetből egy igazi, szép parkot akartam csinálni. Azt se lehetett, pedig le is zárták a Stefánia útnak azt a szakaszát, amely a jégpályától egészen a Thököly útig vezet. Igaza volt Némethy Károlynak, 38 hogy az Állatkert nincs a helyén. Az Állatkertet a Széher útra akarta telepíteni, amely valódi sziklákkal van tele, közbiztonság szempontjából legalább ilyen jó, de jobb, és óriási nagy terület. Abból háromszoros méretű állatkert lett volna. Oda nagyon szívesen mennének az emberek, mert gyönyörű szép vidék. Minekünk az volt a tervünk, hogy annak legyen egy komoly laboratóriumi része, egy komoly kutató részlege. Hát ezt nem tudtam keresztülvinni... Pedig volt közben tudós ember ott, nem Nadler Herbertre 39 gondolok, aki az én időmben volt, de volt ott utólag aztán olyan ember, aki értette ezt a kérdést komolyan. Mert amikor én ott voltam, akkor ha megbukott egy elöljáró, az az Állatkert igazgatója lett. így pl. Láng 40 elvtárs, aki a XII. kerületnek az elöljárója volt, amikor leváltották, elhelyezték oda igazgatónak. Néha bejött jelentést tenni nekem, mi van ott az Állatkertben. Én ezt nagyon röviden hallgattam meg, mert például olyan ügyekkel jött, hogy az elefántnak begennyesedett a foga, s ebben az ügyben engem naponta zavartak. Mondtam nekik, hogy kérem, engem az elefánt foga nem érdekel. Tessék elmenni az Állatorvosi Főiskolára és ott vannak professzorok, tessék velük megbeszélni. Itt az aktákból láttam azt, hogy mennyi panasz is érkezik az Állatkertre, hogy micsoda korrupció van ott. Hiszen nem véletlenül írtam az Állatkertről a „NagyGoda vagy a személyi kultusz" című novellámat. Például nem voltak állatok. Aztán voltak olyan kérdések, ahol én nagyon fontosnak tartottam, ha sikerült valamit keresztülvinni. Például, hogy mi ne vurslit csináljunk, hanem egy igazi kulturált, szép játékparkot, az egykori Angol Park helyén, amelynek én adtam új nevet, a „Vidám Park"-ot. Az volt a kérdés, hogy ezeket a bódékat stb. kiépítjük és megtartjuk a régi Budapest hangulatát ott, vagy pedig egy igazi Luna-parkot csinálunk. Magam is betiltottam néhány ilyen dolgot, pl. a „ki az ágyból"-t; két nő feküdt az ágyban és labdával egy célpontot el kellett találni, mire a nők kirepültek az ágyból. Ezek nem ifjúságnevelő dolgok. Amikor a VIT-re 41 készült a főváros, akkor azt mondták nekem, hogy a Panoptikumot be kell szüntetni. Rendben van, az nem volt panoptikum, hanem inkább malacságoknak szánt viaszbáb intézet volt. Én láttam tudniillik igazi panoptikumokat és vagy csinálok, vagy nem csinálok egy panoptikumot, de így nem. Ennek nincs semmi értelme, hogy különféle nemibetegségeket mutogassanak ott az ifjúságnak. Ugy, hogy akkor a párt fölkérte a fővárost arra, hogy a VIT-re a Panoptikumot szüntessék be, A Világifjúsági Találkozó ne oda csődüljön és nézze ezeket a szörnyű, gusztustalan dolgokat, mint például Napoleon sérv operációját viaszból öntve. Ezek borzasztó primitív dolgok voltak. Aztán ide tartozott a bordélyházak ügye is. Nagyon nagy ügy volt. Ez egy sokkal komplikáltabb probléma, mint ahogy ezt akkor kezelték. Annyiban tartozott az ügyosztályra ez a kérdés, hogy a Tisztiorvosi Hivatal csak a Kulturális ügyosztállyal karöltve dönthetett ezekben a kérdésekben. Úgyhogy Bakács Tibor 42 meg én mentünk ki ellenőrizni ezeket a dolgokat.
