Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Meggyesi László - Szekeres József: A Bosch gyár története 1945-1949

Az Autóvillamossági Gyár 1949-1950-ben bekövekezett területi fejlődése 25.217 hisz 25.216 hrsz 25.320 hrsz 25.321 hrsz 25.219/1 hrsz 25.219/2-3 = Váci út 22/24. = Váci út 20. = Légrády (Balzac u. 5.) = Kresz Géza u. 33. = Váci út 26. = Légrády (Balzac u. 4/6) A Bosch Kft telepe A volt Kontinental telep, melyet 1949-ben elsőként csatoltak a Bosch-hoz Az államosítást követően megszüntetett Magyar Abroncs és Kerékgyár Rt telepe A megszüntetett Mész- és Műhabarcs Értékesítő Rt. ingatlanai Az államosítást követően a KPM tulajdonába került és a Bosch által igénybevett ingatlanok A gyári összterület 1948-ban 1950-ben 2015,5 m

2 9 616 m

2 Beépített terület 1950-ben m

2 -ben m

3 -ben 4794,6 33601 helyeiben több évtizedes életkorral rendelkező gépmatuzsálemek is. Ezek többsége nem egyedi meghajtómotorral rendelkezett, hanem transzmissziós rendszerben üzemelt. A géppark bővítése az új vásárlások révén ezekben az években a gyárvezetőség folyamatos feladata volt.

20 A megnőtt gyárterület lehetővé tette a szociális helyiségek számának és méreteinek bővítését. 2—2 férfi és női öltözőt létesítettek, csakúgy mint orvosi rendelőt, új konyhát és élelmiszerraktárt, kultúrtermet, párt- és üzemi bizottsági részlegeket alakítottak ki. A vállalat beruházott vagyonának, szociális létesítményei hálózatának növekedésében elsősorban a termelés bővítése, a nyereség százalékos és abszolút számokban egyaránt közrejátszott. A 2. táblázat adatai szerint, míg a termelés értéke 227%-kal nőtt, addig a nyereség növekedése 322%-ot tett ki. A nyereség aránya a termelésen belül 6,18%-ról, 8,74%-ra emelkedett. A mérlegadatokból kitűnő nyereség 95%-át kapta meg a tulajdonos Szovjetunió, osztalék formájában, míg a nyereség kb. 5%-át a tartaléktőke és a jóléti alap emelésére fordították. A nyereség aránya az 1.5 milliós saját tőkéhez viszonyítva 1949ben majd 85%-os, ami a vállalat életrevalóságának és bizonyos értelemben vett monopol helyzetének a következménye. A munkások helyzete A dolgozók száma a három év folyamán 49%-kal, a munkások száma 58%-kal nőtt. A dolgozók bérezése kollektív szerződések szerint történt. E szerződések szabályozták a munkáltatók és a dolgozók kötelességeit, jogait, meghatározták a bérrendszert, s ezen belül a bértételeket. A szerződések előírásainak betartása mindkét fél számára kötelező volt. Ebben az időben a dolgozók három szakszervezethez tartoztak. A fizikai állományúak a vasas szakszervezetnek, a műszakiak a mérnök szakszervezetnek és az adminisztratív beosztásúak a magánalkalmazottak szakszervezetének voltak a tagjai. A vállalat Üzemi Bizottságában, amely 1949-ig funkcionált, mindhárom dolgozó kategória részarányos képviseletet kapott és mindhárom csoport a saját szakszervezete által a tőkésekkel megkötött kollektív szerződésekben megállapított bérezésben részesült. A bérmegállapítások termé-