Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Meggyesi László - Szekeres József: A Bosch gyár története 1945-1949

iiokba szerelték, mozgó gyújtógyert y agyárat létesítettek. Feladatául tűzték ki a harcoló alakulatok ellátását megbízható Bosch gyújtógyertyákkal. A hadicselekmények befeje­zése után a szerelvényt visszahozták Budapestre, majd Dunakeszire, később Pozsonyba szállították, ahol hosszabb ideig a vasúti állomás egyik mellékvágányán vesztegelt. 45 A legnagyobb károsodás a vállalatot a Nyugatra kitelepített gépek, berendezések, nyersanyagok, alkatrészek terén érte. 1944 elején a stuttgarti törzsház megbízott igazgató­ja megkezdte a budapesti Bosch Kft. vagyonának átmentését Németországba. Titkos meg­egyezést kötöttek a bécsi Creditanstalt Bankverein vezetőségével. A megegyezés alapján előrefizetés címén több millió pengőt utaltak át a bank számlájára. Az ellentételként megrendelt áru természetesen nem került leszállításra. Ilyen módon a 2 000 000 pengő törzstőkét kivonták a vállalkozásból. 46 1944 nyarán az anyagkészletek egy részét Nógrádverőcére vitték. 1944 szeptem­berében és októberében Dierolf utasítására a készleteket Nógrádverőcéről és Budapestről vasúton — a műhelyek mozgatható gépeivel és alkatrészeivel együtt •- Győrbe, majd onnan Sopronba szállították. 1944 novemberében a könyvelést és a főpénztárt költöz­tették el Sopronba. Az ingó vagyon elszállítását a német hatóságok eszközölték a Diko 47 által rendelkezésre bocsátott vasúti kocsikon és hajón. A 24 vagon közül 19 elhagyta a magyar határt. 1945. jan. 5-én visszamenőleg kérték a kiszállításokhoz a kormány jóvá­hagyását. A Kereskedelmi Minisztérium még aznap megadta az engedélyt az 1944. nov. 14-i német-magyar megállapodásra hivatkozva, amelynek értelmében az összes számot­tevő magyar vállalatot a Birodalomba költöztetik át, meghagyva magyar jellegüket és a háború után vagyonukat visszaküldik Magyarországra. Dierolf a cég nevében államse­gélyként 180 000 aranypengőt kért a Kereskedelmi Minisztériumtól a kiürítés végrehaj­tására. A kért összeget a Magyar Általános Hitelbank Soproni fiókja folyósította is, s átutalták a stuttgarti Robert Bosch GmbH-nak. E pénzösszegből finanszírozták az átte­lepítés költségeit. A vagonoknak Regensburg volt a célállomásuk, ahonnan Dauerlingbe, majd Undorf állomásra tolatták át a zsúfolásig teli kocsikat. A 24-ből csak az említett 19 vagon érke­zett meg. A hajón szállított vagyontárgyak sorsa ismeretlen. A vagonokat a Magyarország­ról érkezett tisztviselő khakatta, tartalmukat ismét átszállíttatta Dauerlingbe. 48 Ott kibé­relte Josef Promberger leállított öblösüveggyártó üzemét, majd felszerelte a gépeket és beindította a termelést. Mindezek után folytatódott a Németországba kiszállított magyarországi Bosch javak pusztulása. Az 1945 februári árvíz nem várt károkat okozott. A károk egyrészét a gyár tisztviselője és családja kemény munkával részben helyrehozta. A javak egy részét ideig­lenesen a környékbeli falvakban helyezték el 49 A Werhmacht csapatok visszavonulásá­nak alkalmával különféle dolgokat hurcoltak cl. 1945. ápr. 23-án felrobbantották a bé­relt üzemtől nem nagy távolságra levő hidat. A légnyomástól a tető beomlott, a gyár egy­része romhalmazzá vált. 1945. ápr. 24-én az amerikai csapatok megszállták a falut, s a la­kosságot — a deportált munkások kivételével — 8 napra kiköltöztették. A határidő után visszatérő magyar tisztviselőt — akinek magánvagyona is odaveszett - szörnyű kép fogad­ta. Az épen maradt üzemrészeket a lakosság és a foglyok kifosztották, majd feldúlták. A fosztogatás során a ládák tartalmát a földre szórták, egyrészüket összetörték, a köny­veket szétszaggaták, összemocskolták. Az írógépeket elvitték, a telefonkészülékeket meg­rongálták. A katonai kormányzat segítségével az eltulajdonított tárgyak kisebb részét visszakapták ugyan, de nagyobb részük az ismeretlen tetteseknél maradt. Betetőzte mindezt, hogy Dierolf igazgató és a későbbi utóda Blocher, a magyar tisztviselőt elbocsájtotta. Majd Blocher megtagadta a passaui Üzleti Tanács és a Magyar Anyagbizottság titkárának, Balogh Istvánnak a követelését, hogy készítsen leltárt a meg­maradt javakról. A magyar képviselő 1946. febr. 12-én és ápr. 2-án beadványt intézett a parsbergi katonai parancsnoksághoz, kérve, hogy vegye amerikai ellenőrzés alá a Bosch

Next

/
Oldalképek
Tartalom