Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Takáts Rózsa: A fővárosi utcanévadás elveinek és gyakorlatának alakulása napjainkig

latok egyénektől, testületektől, egyesületektől személyekre vonatkozóan. Ezért az Igazgatási Főosztály körlevélben felkérte a véleményadó szerveket, tegyenek javaslatot olyan személyekre, akikről indokoltnak látszik utca elnevezése, közölve a helytörténeti vonatkozásokat is. E névgyűjteményt kerületekre lebontva a tanácsok utcaelnevezéseknél vehetnék figyelembe. Az 1966. aug. 12-én tartott értekezleten szintén a személyekről történő elnevezések kérdése volt a központi téma. A Tudományos Akadémia Titkárságának képviselője felvetette; ne legyen kritérium a tudósoknál, művészeknél, íróknál a közéleti tevékenység értékelése, mivel ez — a reformkor kivételével — csak az utóbbi évtizedek tudósaira, művészeire lehet jellemző. Az Utcaelnevezési Bizottság továbbra is fenntartotta ezt a feltételt.

78 A Párttörténeti Intézet képviselője kifejtette, hogy alaposabban kell elbírálni a kerületekből beérkezett javaslatokat, mert sokszor olyan helyileg ismert személyiségre vonatkoznak, akhől írásos dokumentumot az Intézet sem tud felkutatni. Az utcaelnevezések időszerű elvi és gyakorlati rendezésének során 1970-ben a következő problémákat vázolták fel a V. B. ülésén: Nehéz a nagyszámú, új eredeti utcanév biztosítása, mivel a kerületek javaslatai nem kerülhetnek minden esetben felhasználásra. A véleményadó szervek is eltérő szempontjaik alapján egymásnak ellentmondó álláspontra helyezkednek. S végül számolni kell az utcanéwáltoztatások esetében az érintett kerületi utca lakosságának ellenállásával is (új cím bevezettetése, házszámtáblák kicserélése stb. miatt). Az egyének és intézmények nagyszámú javaslatot terjesztenek elő, s gyakran közvetlenül a sajtó útján, vagy elutasítás esetén a sajtó orvoslására számítva. Nem eléggé hatékony az utcaelnevezések gyakorlati végrehajtása sem. A felelős kerületi szakigazgatási szervek nem mindig intézkednek időben az új tájékoztató táblák felszereltetéséről, ezesetben sokszor még hónapokig a megszűnt elnevezés található kitéve, vagy egyáltalán nincs névtábla. Felmerült az újonnan elnevezendő utcák esetében, hogy ki kellene dolgozni az ún. ajánlott utcanevek jegyzékét és azt közreadni. A legtöbb nézeteltérés a személyekről való elnevezéssel kapcsolatban merült fel. Egyesek kétségbe vonták ezek szükségességét, mások előtérbe helyezték a megemlékezés más formáit (emléktábla, emlékmű, intézmény elnevezése stb.). Ma már bizonyos aránytalanság van az utcanevek között a személynevek javára'íállapítja meg az előterjesztés 1970-ben). Ezek kiküszöbölésére 166 és 169/1970. számú határozatával a V. B. megállapította a személyekről történő elnevezés szempontjait, melyeket változatlanul tartalmaz a ma is érvényben levő 531/1976. V. h. sz. hányelv. Ugyancsak az 1970-es említett V. B. határozat alapján a közvetlenül egyéni, a szervek állásfoglalását nélkülöző javaslatokat személyekről való utcaelnevezéseknél az Igazgatási Főosztály nem vesz figyelembe. A már meglevő utcanevek rendezésére a következő elveket mondták ki: — a csak vezetéknevet feltüntető utcák esetében a teljes nevet ki kell írni. (Pl. a II. ker. Aranka utcánál nem világos, hogy az elnevezés Aranka György költő és nyelvújító tiszteletére történt.) — a nyelvhelyességi szempontok és nevek helyesírása jobban ellenőrizendő. A személyek életében használt névforma a hivatalos név. A Tarcsaynak feltüntetett utcanevek így kerültek kijavításra Tartsay-ra, a IV. ker. Leibstück Mária utca nevének helyesbítése Lebstück Mária névre, az Eörs vezér tere pedig a Nyelvtudományi Intézet javaslata alapján Örs vezér tere formára módosult.

79 A személyekről való elnevezés az utcanévadás történetének „allergikus pontja", a hivatalos névadás megindulásával kezdődött el, s maga után vonta — a politikai változások miatt — a nevek újabb és újabb változtatását. Az ekkor erősen megbolygatott utcanévállomány belső aránya nagymértékben a személynevek javára billent. Ahogy azt az utcanévrendezéssel foglalkozók (Schmall, Gallina, Bánrévy) több helyen is kifejtették: más fővárosokban nem volt tapasztalható a történeti utcanevek ilyen nagyfokú megszüntetése.