Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Takáts Rózsa: A fővárosi utcanévadás elveinek és gyakorlatának alakulása napjainkig

A továbbiakban az intézményesedő utcanévadás nevezetesebb lépcsőit jelentő intézkedéseket ismertetjük: József nádor és Mária Dorottya esküvőjének tiszteletére (1824. aug. 24.) a pesti tanács a Lipótvárosban két közterületet József térnek és Mária Dorottya utcának keresztelt el (az utóbbi Dorottya ucaként ma is él). Ez az első alkalom, hogy élő személyiségről neveznek el utcát Pest városában.

16 József nádor 1847. jan. 18-án elhunyt. Emlékére a József térre vezető Szél utca Nádor utca lett.

17 Budán 1847. június 16-án a Tündér-hegyen zajlik le a dülőkeresztelő, melyet Döbrentei Gábor királyi tanácsos javaslatára Buda város Tanácsa határozott el, hogy „birtokának völgyeit és bérceit... nevekkel díszítse, mely a régibb vagy újabb történet némely szakaha vagy személyeire" emlékeztessenek. Az új neveket nyomtatott lapokon közölték a lakossággal, ennek is köszönhető, hogy az elnevezések (néhány téves és féhevezető is) átmentek a gyakorlatba.

18 1848-ban a pesti tanács a Hatvani utcát—Szabadsajtó útnak, az Egyetem teret—Szabadság térnek, a budai tanács pedig a Dísz teret—István térnek, az Uri utcát—Batthyány utcának, a Bécsikapu utcát—Kossuth utcának nevezte el.

19 E nevek csupán 1849-ig éltek, amikor Havas József khályi biztos parancsára az utcák visszakapták eredetileg viselt nevüket.

20 Az utcanévtáblák Pesten 1817-ig, Budán valamivel tovább német ..nyelvűek voltak, majd ettől kezdve magyar és német nyelven adták meg az elnevezéseket.. Az 1840-es években mozgalom indult magyarra változtatásukért, melyet 1879-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa fejezett be.

21 Az utcanevek magyarítása sokszor tükörfordítással történt, s ez nyelvi, de időnként tartalmi szempontból is helytelen neveket szült. így lett 1879-re a Frühlingsfeld Gasse—Tavaszmező utca, a Grosse, illetve Kleine Johannesgasse—Nagy, illetve Kis János utca, utóbbi esetben személynévi eredetűnek tüntetve fel az utcanevet. A névtáblák helyesírása is sokszor felmerülő probléma volt. 1876-ban az FKT javasolta neveket nyelvhelyességi szempontból Ney Ferenc véleményezte. A több szóból álló elnevezéseknél a kis és nagy betűk, s a kötőjel helyes használatára hívta fel a figyelmet. Kezdeményezte az akkor még hivatalosan nem használatos „c" írásmódot az utcza főnévben.

22 1 931-ben Gallina Frigyes még mindig feladatként javasolja, hogy „... a névtáblák helyeshását is alapos revízió alá kéne venni." * * * Az egyre népesebb, politikai, gazdasági, kulturális központtá váló testvérvárosok közül Pest mutatott dinamikusabb fejlődést. Pest város utcaneveinek megváltoztatására 1867-ben a Tanács bizottmányt küldött ki.

23 E bizottmány tevékenységét tekinthetjük a hivatalos utcanévadás kezdetének. Feladatuk, hogy „a helytelenül elnevezett, vagy dísztelen névvel ellátott utcák neveit oly történelmi emlékű elnevezésekkel cseréljék fel, melyek buzdításul szolgálhatnak a zsenge gyermekkortól a férfikorig minden honpolgár számára."

24 Ennek megfelelően utcanévjavaslataikban a magyar múlt előtérbe helyezésével szinte kizárólag személynevek szerepelnek. Munkájukban az a törekvés figyelhető meg, hogy a „falusi jellegűnek" ítélt utcaneveket megszüntessék. „Ha Pest város utcáinak jelenlegi elnevezését tekintjük, mindjárt felismerjük benne — miszerint Pest város lakói hajdanában kiválólag iparos és földműves osztályból állván, az utcáikat is azon foglalkozásokkal összekötött eszmék után nevezte el... nyoma sem lévén a nemzetiség és hazafiúi kegyelet magasztos érzetének" — írták 1869-ben Tanhoffer Pál és Khályi Pál bizottsági tagok. Másik törekvésük a nevek jó hangzása volt. Az utcanévadás körül már ekkor nagy véleménykülönbségek, hírlapi csatározások voltak. Egy maró hangú, névtelenül megjelent cikk szerint a kinevezett bizottság ,,a bel-