Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Humor és politikum. A Ludas Matyi 1948-as és 1953-as évfolyamainak elemzése

1848-ban gyönyörűen kezdte el a magyar szabadságharcot. Petőfi: - És az önök hadserege 1945-ben diadalmasan fejezte be." Márc. 17-én megjelenő számban márc. 15-re csupán Petőfi szerepeltetésével utalni nem lehet véletlen. Vorosilov alakja egyrészt Petőfi költészetének kiemelt szerepét szentesíti, másrészt 1848-at, miközben a forradalmat öszszemossa a szabadságharccal, 1945 közvetlen előzményévé teszi. Két különböző ünnepről, eseményről van szó. összemosásuk csak az egyik gyöngülését eredményezheti. Itt kapcsolhatunk vissza az előbb leírt deheroizáló rajzhoz. Ha Petőfi szentesítést nyert, akkor a deheroizálás csak az eseményre vonatkozhat. Ezt támasztja alá Petőfi ugyanabban a számban való következő megjelenése is. Hősünk a Pilvax eszpresszóba lép. „Világszabadság!" - kiáltja. Az ijedt felszolgálónő sajnálkozva közli vele, hogy sajnos a Világ és a Szabadság is kézben van. Valóban láthatjuk, hogy a polgári demokrata Világ és a Szabadság is egy úr, illetve egy hölgy pillanatnyi olvasmánya. Miközben az emberiség búcsúzhat nevetve a múltjától, a lap nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy minden nép, de különösen a kis népek életében vannak olyan események, melyekkel nem tanácsos viccelni. 1848 ezek közé tartozik.

12 Visszatérve az irodalomhoz a Ludasból is látható, hogy Petőfi és József Attila a mérték. Petőfi szobra előtt Zelk Zoltán és Fodor József beszélget a 12. sz. 8. oldalán. „Könynyű neki, ő már száz év múlva van." — mondják. A szerepeltetett írók, költők közül Zilahy Lajos és Kassák Lajos neve lóg ki a sorból, rajtuk kívül a Ludas által is preferált alkotókkal találkozunk. Zilahy sem mint író, hanem mint emigráns van jelen. Kassák a kritikát látványos színpadi bukása,

13 illetve a szociáldemokrata párthoz tartozása, továbbá a művészet szuverenitásának védelmében tett nyilatkozatai miatt érdemelte ki. Az ő esetében nyilvánvaló, hogy a konzervatív ízlésű Ludas-gárda szemében Kassák magyar avantgárdot szervező magatartása vörös posztó lehetett. A hangnem ennek megfelelően támadó. Az „Átlépték a küszöböt" c. darabja több karikatúrára is ihlette a rajzolókat. Egyszer fiatal szerzők darabjait adja vissza, mondván, hogy a szerzőnek nem elég, ha csak annyi jut eszébe, hogy darabot írjon. Ha nem hiszik, nézzék meg az ő darabját a Nemzetiben. Később Majort és színésztársáit akarja bunkósbottal agyonütni, mert mind az igazgató, mind a színészek felelősek a bukásért. Arra a kérdésre, hogy mi lesz a darabbal, ha a színészeket lebunkózza, Kassák válasza: „Azzal ne legyen gondja. Azt már agyonütötte a közönség." (8. sz. 2. 1., 6. sz. 2. 1.) Szerepel Kassák az írószövetség Kossuth-díj jelölő ülésén is, Barabás Tibor, Gergely Sándor, Fodor József és Kárpáti Aurél, társaságában az elnökségben; 8. sz. 7. lap. Láthatjuk az írószövetség prominenseit abból az alkalomból, hogy Kossá Istvánt az írószövetség tagjává választották. Honfoglaló vezérekként a 27. sz. 7. lapján Illés Béla, Füst Milán, Gábor Andor, Nagy Lajos, Déry Tibor és Gergely Sándor emelik pajzson magasba a „Dunától a Donig" c. könyvén álló párducos, pipázó Kossát. Látjuk Déryt, Szhmai Istvánt, Kassákot, Gergelyt, és Háy Gyulát Shakespeare-hez járni drámaíró iskolába. Menyecske tanítja Illyés Gyulát, Füst Milánt, Gábor Andort a „költésre", a „Huszonöt új költőállomás falun'" c. viccben. „Ide nézzenek költő urak, így kell ezt csinálni!" — mondja, és az érdeklődő költőknek egy csibekeltetőt mutat be. Talán ez az egyetlen önmagán túlmutató vicc az irodalomról. Bár a rajzoló nyílván csak a szóvicc lehetőséget használta ki; a menyecske előre vetíti a csasztuska uniformizált, gépies, műnépies árnyát. Ennek a kifejezési formának a regulativ kiteljesedése az 53-as számok elemzésénél fog megmutatkozni. Szóvicc kapcsán szerepel Szép Ernő. Köszönti a lap a 60 éves Füst Milánt, és az ugyanennyi idős Tersánszkyt. Az hodalompolitika mint olyan nem kap teret a lapban. Az hodalommal való törődés karikaturistáinknál 1948-ban, nagy vonalakban, a szóviccen alapuló tréfálkozásban, a kerek születésnapot ünneplők köszöntésében, illetve a példaképek kijelölésében merül ki. Kevés utalás található aktuális irodalmi eseményekre. A színházakról sem lehet sokkal többet megtudni. A 44. sz. 2. lapján a „Greguss affér után" c. karikatúrában a színikritikusok tornatermi edzéssel erősítik magukat. Arra a