Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Humor és politikum. A Ludas Matyi 1948-as és 1953-as évfolyamainak elemzése

rasztpárti vezetővel találkozunk, Kovács Imrével és Kereszturyval. Külön érdekessége az ábrázolásnak, hogy Kereszturyt nem mutatják, hanem táblára írt nevét láthatjuk csupán. A tábla előtt Ludas Matyi, a lap szimbóluma, jelvénye áll. A fekete táblán" Kereszturyén kívül még Teleki Géza, Faragho Gábor, Vásáry István, Ballá Antal, Pfeiffer Zoltán, Mistéth Endre neve tűnik fel, mindegyik kipipálva. Alattuk Mindszenty neve olvasható. Matyi kezében kréta. ,,— Türelem, hegyezem már a krétám." — mondja a lúdjának. Kovács Imrét,akiigaz, addigra már nem tagja a Parasztpártnak, de hát mégiscsak annak prominense volt aktív politikusi életében, egy svájci szálloda előtt ülve találjuk. Hosszú volt az út a „Néma forradalomtól" a svájci luxushotelig, szól a képaláírás. Egyéb parasztpártiakkal nem foglalkozik a lap. Az ellenzéki pártok sincsenek név szerint megemlítve. Őket vezetőik képviselik, olyan céltáblákként, akikre nagy energiával lövöldöznek karikaturistáink. Legtöbbször Barankovics, Balogh páter, Schlachta Margit szerepel. „Kalapos gyanú" címmel a primási kalap alatt állnak. Schlachtát indián tolldíszben láthatjuk utolsó mohikánként, aki még nem disszidált, Barankovicsot éppen kiszuperálják a Nemzeti Függetlenségi Front sorozóbizottságánál. Nem igazán durva a hangnem velük szemben, de elég gyakran szenvedő alanyai a vicceknek. A már disszidált volt vezetők sokkal támadóbb hangnemű karikatúrák tárgyai. Szerepeltetésük oka kettős. Egyrészt lefasisztázásuk (Pfeiffer), másrészt a külföldi jobboldali körökhöz fűzött jó viszonyuk (Nagy Ferenc, Peyer, Eckhardt stb.) kipellengérezése az ellenzékiek ijesztgetésére szolgál. Egyet nem értés, ellenzékieskedés címen könnyen megkaphatja bárki a hazaáruló, nyilas stb. címkéket, és ami ennél nyilván sokkalta veszélyesebb, az ezzel járó státuszt is. A másik ok megjelenítésükre, hogy mindegyikük szegénységben, honvágytól györtörten ábrázoltatik. Az ábrázolás ily módja a külföldön való letelepedéstől akarja elvenni a kedvet. A bűnösök durva hangú bemutatására, a bűnbak-teremtés mechanizmusaha, annak elrettentő, elhatároló, megfélemlítő volta miatt van szükség. Ezért kerülhet a lapba különben semmi által sem indokolhatóan durva módon kétszer is Hóman Bálint és Kiss Ferenc. Először a börtön fala fölött néznek ki. A szöveg a Gazdasági Főtanács sertéshizlalási programjára figyelmeztet, majd közli, a két szereplőre utalva, hogy a felszólítás teljesítése folyamatban van. A másik alkalommal a gyűjtőfogház kórtermében látjuk viszont őket. Most együtt vannak a Magyar Közösség néhány tagjával. A kórterem a legkényesebb igények szerint van berendezve. A betegek feketéznek, újságot olvasnak („Uj ember"-t), kártyáznak. Egy orvos kérdi Hómant, mi a panasza. Csak az, hogy az orvosunkat nemcsak a pártból zárták ki, de munkahelyéről is eltávolították, feleli Hóman. A durva hang lehet a tárgyalt, és a most szemügyre veendő témánk között az összekötő szál. Témánk pedig Mindszenty és maga az egyház. A két munkáspárt egyesülése után, a pártharcok tétjének és intenzitásának csökkentével gyakorlatüag egyetlen valóban tömegeket befolyásolni tudó ellenzéki intézmény maradt, ez pedig a katolikus egyház volt. Az ideológiai és világnézeti különbségeken kívül az ellentétet csak fokozta az iskolák államosításának kérdése, illetve a hercegprímás merevsége, politikai vaksága, pozíciójához képest nagyon is átlagos szellemi képességei. Ily módon hálás témát adott a Ludasnak. Vele kapcsolatban a politikai vicc szinte minden formája kipróbálható volt. A rá zúdított össztűz személye kétségtelen kihívásán kívül az egyház lejáratására is alkalmasnak bizonyult. Az egyház pedig, mint a hívők lelki életen kívüli magatartását is regulázó szervezet, a maga nem eltúlozandó jelentőségű módján, potenciális ellenfélnek volt tekinthető. 48-ban ez a szerepe még valóságos, 53-ban már csak formalitás, egy-egy elszigetelt jelenség csupán. Mégis ha kis számban is, de még 53-ban is szerepeltek egyházellenes karikatúrák a lapban. A Mindszenty, illetve az egyházellenes viccek két csoportba oszthatók. Az egyik a főpap személye ellen tiltakozik, eltávolítását követelve, a másik pedig a szekularizációt célozza. A harmadik típusban az egyház közvetlen politizálásra felszólító megnyilatkozá-