Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Rainer M. János: Irodalom - politika, 1955

Az 1955. ápr. 23-i Irodalmi Újság közölte Polgár István „Riport helyett" c. versét. Művészi kvalitásait elemezni itt nem feladatunk. Aligha ezek miatt lett a versből „ügy" - inkább témája, az üzemi munkásság hangulatának valóban szemléletes jellemzése tette fontossá - és veszélyessé. A kép a későbbi fejlemények ismeretében tényleg hitelesnek tűnik: „Szúrós szemekkel végigmérnek/ amint a gépek között elmegyek./ — Miféle főfő megint már ez? —/ veséznek a tekintetek.// Szólok hozzájuk s mint a sün, mely/ valami vészt sejt, rezzenten figyel/ s már tüskés gömb, — fejük leszegve/ mondják a választ, önti el/ /papíromat a korpa: tákolt/ rossz írásokból ismert por szavak/ hullnak elém szürkén... Látszik pedig, a lelkek mélyén/ tusázások parazsa hunyorog/ lobbanna föl s nem lobban mégsem./ Miért e sok lezárt torok?

//Gyűlésen is akár a szobrok./ Csörög a taps és felnyüszít a csend..." A „nyüszítő csend" mögött parázsló tusázások, amelyekről ezekben a hónapokban írta Déry Tibor,,A téglafal mögött" c. revelatív elbeszélését

35

, — ismét olyan írói Jelzést" jelentettek, amelyekhez hasonlókkal 1953 nyara—ősze óta nem a vitákban, hanem az hodalmi művekben találkozhattunk. Az Irodalmi Újság következő számában, május 1-i vezércikkében Goda Gábor név szerint megtámadta a vers íróját, aki „ a kispolgári esztétika demagóg handabandázásával egész szocialista frazeológiánkat sematikus 'korpává' akarja degradálni." Az új művelődés- és hodalompolitikai elveket Darvas József az „ország kulturmunkásai előtt" elmondott 1955. május 23-i beszéde körvonalazta, „A márciusi határozatok és a kulturális forradalom feladatai" címmel. Néhány formai jegye bizonytalanságra vall: a platformjellegű írást a miniszter neve fémjelezte, s első közlése sem pártsajtóban, hanem a Csillag 1955. júniusi számában történt.

36 Darvas bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az állami hányítás feladataival (,jnint a pártirányítás állami végrehajtásával") foglalkozik. Szűkebb témánk szempontjából jelentős, hogy a terjedelmes, címéből sejthetően átfogó igényű elaborátum majd kétharmada az hodalom kérdéseivel foglalkozott. Egyebek mellett azért, mert az ,irodalom, az hodalmi élet vetette fel az elmúlt közel két esztendő alatt a legvüágosabban kulturális életünk elvi problémáit, s itt tükröződtek a legfoghatóbban a jobboldali nézetek. Az hodalom rendkívül érzékeny szeizmográf." Darvas József leszögezte, hogy a márciusi határozat előtt „egész kulturális életünkben megmutatkozott a jobboldali nézetek romboló hatása: elért eredményeink lebecsülése, ezek mögött a polgári-kispolgári nézetek újjáéledése, megerősödése, a marxizmus—leninizmus elveinek kispolgári revíziója, a párt szerepének lebecsülése." Az hodalomban „már kezdettől (1953. jún.-tól — R. M. J.) fogva túlzással, nem egyszer destruktív, sőt ellenséges bhálattal keveredett a hibák elleni harc." Darvas hangsúlyozta, hogy „már jóval a márciusi határozatok előtt felfigyeltünk a kulturális életben megerősödő jobboldali jelenségekre", de a valóságnak megfelelően hozzátette, hogy elvi alap híján felemás módon harcoltak ellenük. A felszabadulás, de főleg 1948 óta a miniszter szerint a következő lényeges eredmények születtek a kultúrában. 1. Az hodalomban és a művészetben uralkodó hányzattá vált a szocialista realizmus. 2. Kialakult a kulturális forradalom irányításának és szervezésének állami rendszere, hálózata. 3. A szovjet kultúra eredményei népünk közkincsévé váltak. Az értékelés közben kifejezetten dogmatikus álláspontok, megfogalmazások (pl. Márai Sándor vagy a „Válasz" sommásan „polgári rothadásnak" neveztettek, türelmetlenül elítélte az absztrakt képzőművészetet) keveredtek higgadt-önkritikus tételekkel. A sematizmusról pl. Darvas csak röviden szólott, de hangsúlyozta József Attila és Derkovits jelentőségét („elég helytelen, hogy az elmúlt években sokszor nem a munkásosztály győzelmes erejét példáztuk velük"). Hibának nevezte, hogy a polgári irányzatokkal szemben kizárólag az adminisztratív elhallgattatás eszközével éltek, ti. ez nem más, „mint a szocialista realizmus, a párthodalom hegemóniájáért való harc feladatának átugrása." Az hodalmi elhajlások felsorolása előtt Darvas József előzetesen összefoglalta a vezetés hodalmi élettel kapcsolatos elvárásait. Az új szakasz irodalmi platformjának tekin-