Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

I. Budapest felszabadulásának 40. évfordulójára - Rainer M. János: Kispest és Újpest ideiglenes képviselőtestületeinek megalakulása 1945-ben

Programot adni, mondani: annyit jelent, mint elismételni azt, amit két elődöm mondott, Válya és Molnár dr. Mind a kettő sokat igért ennek a városnak. Mindabból amit ők ígértek, elmondtak polgármesterré választásuk alkalmával, kevés valósult meg. A ténykedése mind a kettőnek más volt, az elmondottak után. Más volt különösen dr. Molnár Józsefnek, akinek a legnagyobb eredménye az volt, hogy Endre Lászlót Kispest m. város díszpolgárává választatta meg (:pfuj kiáltások hangzanak el:). Én mást nem mondhatok, mint azt, hogy szégyene a városnak, hogy ilyen egyént választottak díszpolgárrá. Ezt most jóvá akarjuk tenni. Meg akarjuk teremteni mindazokat az előfeltételeket, amelyek arra szükségesek, hogy az iskolákban a gyermekek szabadon tanulhassanak, előre akarunk jutni a szociálpolitikai kérdésekkel ebben az országban. A szociálpolitikai kérdések megoldásában követjük Bécset, Bécs után pedig tovább megyünk Keletre, hogy megvalósíthassuk azokat a célkitűzéseket, amelyek megvalósultak a Föld egyhatod részén. Jó tanulók vagyunk és nagy akarat van bennünk. És a tanuláson, akaraton keresztül mi valóra válthatjuk azt, amit mondunk. A legközelebbi célkitűzés nem lehet más, mint Kispest területén biztosítani a közélelmezést. Létrehozzuk az Altalános Szövetkezetet, az ellenállási mozgalomban résztvett négy párttal együttműködve, országos viszonylatban is. És már most kijelenthetem, hogy Kispesten a Köztisztviselők és a Hangya Szövetkezetek teljes egészükben az Általános Fogyasztási Szövetkezet hatásköre alá fognak tartozni. Ezen keresztül Kispestnek olyan közélelmezést teremtünk, amely példa lesz az egész Országban. ( :éljenzés:) Minden erőnkkel azon leszünk, hogy azokat a gyermekeket, akik eddig elhagyottak voltak s utcán nőttek fel, gondozás alá vonjuk. Tudom milyen a sorsuk, — magam is az utca gyermeke voltam, a föld porában játszottam, senki sem vigyázott rám. Dolgozó emberek voltak szüleim. Nappal gyárban dolgoztak és éjjel fáradtan pihentek. Akik nem tanulhattak az iskola padjai között, a társadalom kiszorítottjai közé tartoztak. Reméljük, hogy a mai naptól kezdve előre visszük ügyüket. ígéretünket becsületesen valóra fogjuk váltani. És a végtelen nyomorban tengődő Proletár rohan afelé a cél felé, amely nem lehet más, mint a Szocializmus teljes megvalósítása. Petri Miklós beszéde után az egyes pártok képviselői szólalnak fel. Szalay István lelkész: Tisztelt Polgármester úr! A Független Kisgazda Párt nevében elsőnek köszönthetem és üdvözölhetem megerősítése után. Szabad legyen eddigi munkájáról és eredményeiről röviden csak annyit mondani, hogy a Nemzeti Bizottság és a Képviselőtestület tagjainak valamint a nagyközönségnek tudomása van arról, hogy milyen munkát fejtett ki Polgármester úr a legnehezebb időkben. A Kisgazdapárt hallatlan érdemeket szerzett az ellenállás folyamán. Röviden vázolom, hogy Budapest körülzárása alkalmával a Független Kisgazdapártban annyi ellenállást szerveztek meg, mint az ország főbb városaiban együttvéve. Akkor azonban kevesen ismerték ennek a pártnak szervezeti munkáját. Kiss János és társai azért haltak meg csúfos halállal, mert az ellenállás folyamán az utolsó pillanatokban Moszkvába küldték a vezérkari tiszteket. Üdvözlést és minden jókívánságot mond Polgármester úrnak az a párt, amely párt a leghatározottabban és a legteljesebb mértékben igyekezett megvalósítani a nemzeti függetlenségi frontba tömörült demokrata pártok együttműködését. Nem akarok erről az együttműködési mozgalomról hosszabban beszélni. Magyarország lakossága jelenleg bányaösszemlásban szenvedő nép. Az a nép, amelynek percről-percre ki van számítva a levegője és élete. Az volna a legnagyobb baj és veszedelem, hogy ha most a különböző felfogáshoz és érdekeltséghez tartozó pártoknak egymással kellene verekedni. Ez az országnak végveszedelme lenne. Üdvözlöm annak a pártnak a nevében, amelyik élt jogával, mert ehhez a párthoz azok tartoznak, akiket a magyar föld nevelt. Akiket irodalmunkban Szabó Dezső és