Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Breinich Gábor: Harrer Ferenc helye és szerepe a Hazafias Népfrontban 1954-1958

ban nem tartották kívánatosnak. A feltétel teljesítése pártegyesülés formájában történt meg, a Polgári Demokrata Párt lényegében beolvadt a Magyar Radikális Pártba, s az utóbbi vezetőségének irányításával folytatta tovább működését.

7 A Magyar Függetlenségi Népfront keretein belül a Radikális Pártnak és vezetőinek csak formális szerep jutott. A Magyar Radikális Párt vezetői közül csupán az MDP vezetőivel — és főként Rákosival — személyes jó kapcsolatot tartó Kende Zsigmond

8 jutott be a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsának elnökségébe. A Magyar Radikális Párt és ezzel együtt Harrer Ferenc további politikai szereplésére is döntően meghatározó volt a Rákosi Mátyás által kifejtett elképzelés, amely a népfrontot, mint a szövetséges pártok elsorvasztásának eszközét kívánta felhasználni.

9 Ennek következtében a Magyar Radikális Párt szereplésének utolsó nyilvános politikai aktusa az 1949. évi országgyűlési választások során zajlott le. A Magyar Radikális Párt részéről negyedmagával Harrer Ferencet is megválasztották képviselőnek, biztosítva a közéleti pályán maradásának lehetőségét. Ezt követően a Magyar Radikális Párt elveszítette a választóival való kapcsolatát, megszűnt a sajtónyilvánosság lehetősége, a párt elnöke által elmondott parlamenti beszédek nem kerültek a nyilvánosság elé, a párt tevékenysége tulajdonképpen az elnökség működésére korlátozódott.

10 Harrer Ferenc számára az igazi közéleti tevékenységet ismét a községi politikában való részvétel jelentette. Mint tanácstag, majd pedig később Budapest Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának tagjaként fejtett ki érdemi tevékenységet. A meglehetősen tapasztalatlan tanácsi apparátusban kiválóan kamatoztathatta szakértelmét a pénzügyi igazgatásban és a városrendezési kérdések megoldása során. 1953-ban az országgyűlési választások alkalmával komoly aggodalmat jelentett a Magyar Radikális Párt elnöksége számára az a kérdés, hogy megmarad-e a népfront forma — és ezzel a Magyar Radikális Párt (csökevényes) léte — vagy sem. Az előbbi esetén pedig a lecsökkentett létszámú országgyűlésben, hány helyhez juthatnak hozzá, illetve a megszerzett érdemek szerint kinek a személye lesz az elnökség tagjai közül elfogadhatóbbnak ítélt az MDP vezetői részéről? Az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos találgatások izgalmában Harrer Ferenc nem osztozott az elnökség többi tagjával, mivel „... már április 4-én a felszabadulási ünnepi fogadáson Rákosi közölte velem, — hogy én leszek az új országgyűlés legidősebb tagja és már készülhetek a korelnöki beszédemre."

11 Mivel a választások során természetesen nem született Rákosi Mátyás szavait megcáfoló választási eredmény Harrer Ferenc ismét országgyűlési képviselő lett, ami továbbra is biztosította számára a közéleti szereplés lehetőségét. Az 1953. máj. 17-i választások után egy hónappal, — váratlanul, szinte előzmények nélkül - került sor alapvető változásra a Magyar Dolgozók Pártjának politikájában. Az MDP a nemzetközi kommunista mozgalomban a Sztálin halálát követő változások, a Moszkvában járt magyar pártdelegáció beszámolója után gyors lépésekre szánta rá magát.

12 Rákosi maga is leszögezte: ,J\ hibák melyeket a megbeszélések folyamán feltártak olyanok, hogyha gyorsan ki nem javítjuk őket, ha azonnal fordulatot nem csinálunk, a legsúlyosabb válsággal fenyegetnek bennünket."

13 A Központi Vezetőség 1953. júniusi határozata nyomán új szakasz kezdődött az MDP politikájában. Számos intézkedést hoztak a korábbi hibák kijavítására, a gazdaságpolitika korrigálására, az életszínvonal emelésére, a törvénysértések megszüntetésére. Ez a folyamat a jobb- és baloldali torzítások miatt súlyos ellentmondásoktól volt terhes. A Rákosi és a vele szembenálló Nagy Imre, illetve a köréjük csoportosuló erők rivalizálása nem tette lehetővé az MDP Központi Vezetősége 1953. júniusi határozatában lefektetett elveinek megfelelő következetes végigvitelét, a pozitív változások folyamata akadozott, s a hatalmi harc frontjai hullámzásának megfelelően módosultak az országot irányító politikai döntések is. Az MDP III. kongresszusán Rákosi Mátyás előadói beszédjében a népi egységről