Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Vadas Ferenc: A Közmunkatanács és a budapesti Dunapartok újjáépítése 1945-1948

kiküszöbölésével, az egyik Klotild-palota és a piarista-épület lebontásával, de a Belvárosi templomot megtartva. Ezzel szemben az FKT városrendezési ügyosztálya megtartotta volna az eredeti pesti hídfőt, viszont a budait ugyanúgy északabbra helyezte volna, ezáltal az új híd ferdén metszette volna a Dunát. A pesti oldalt egy, a maihoz hasonló, egyirányú utcarendszerrel tervezték, a Váci utcától emelkedő hídfeljáróval. így a budai hídfő megoldása a két terven hasonló, míg a pesti az egyiken a Belvárosi templom északi oldalára kerül, a másikon a délin marad. A közmunkatanácsi elképzelés komoly ellenvetéseket váltott ki a városrendezési bizottság vitáján.

51 Volt, aki a pesti felhajtó sugarát kicsinyelte, más nem tartotta elég monumentálisnak a megoldást, az alagút lehetősége is újra szóba került; olyan is akadt, aki az egész kérdésfeltevést korainak tartotta. Mások (pl. Borbíró) a vázlatterv elfogadása mellett érveltek. Végül kompromisszumos döntés született. A bemutatott javaslatot csak egy megoldási alternatívának nyilvánították, avval a kiegészítéssel, hogy elfogadása esetén a hídfeljárót ki kell szélesíteni. A végleges állásfoglalást elhalasztották. Meghatározták viszont azokat az ingatlanokat, melyek kivételével a többi helyreállítható a környéken, sürgették a romállapot gyors megszüntetését és a közlekedési miniszterrel való tárgyalások minél előbbi megkezdését. A hídfők romtalanításával kapcsolatban a minisztérium rövid időn belül nyilatkozott. Közölte, hogy a kérdést elsősorban a hároméves terv keretében, és a romokat a lehetőségekhez, valamint a főváros anyagi hozzájárulásához képest fogják eltávolítani. A híd újjáépítésével kapcsolatos miniszteri állásfoglalás az előző után három hónappal érkezett a Tanácshoz, de a két terv közül egyiket sem preferálta. A lehat ismertette a fővárosi hidak helyreállításának azt a koncepcióját, miszerint újjáépítésük általában a régi helyükön történjék. Ennek oka, hogy elhelyezésük általában megfelelő, feljáróikkal beilleszkednek a kialakult közlekedési hálózatba, alépítményeik többnyire jó és felhasználható állapotban vannak — az áthelyezés túl sokba kerülne, és túl sok munkát igényelne. Az Erzsébet-híd kivétel, mert forgalmi megoldása egyik hídfőjénél sem kielégítő, és emiatt félő, „hogy a gyorsforgalom fejlődésével centrális helyzetéből folyó még nagyobb forgalmát várhatóan lebonyolítani egyáltalán nem fogja tudni.!.'

52 Ezért érthető az az igény, mely a réginél kedvezőbb forgalmi helyzetet kíván teremteni, de az FKT javaslatát a budai hídfő északabbra helyezésére és a Dunához képest ferde hídtengelyre mégsem tartja elfogadhatónak. A hidat eredetileg a Kossuth Lajos utca tengelyébe tervezték, ez sajnos nem valósult meg, kompromisszum született. Az FKT javaslata viszont — csak az egyik hídfő áthelyezése — a kompromisszum kompromisszuma lenne, hiszen fel kellene áldozni mind a híd esztétikai értékeit, hagyományos formáját, mind a kialakult városképet és a megmaradt alépítmények jó részét. Ferde tengely esetén függőhíd szóba sem jöhetne, alsópályás, vagy íves szerkezet sem nagyon, maradna megoldásként a felsőpályás gerendahíd. Ez viszont egyetlen nyílással túl nagy tartómagasságot igényelne, közbülső pillérrel pedig a jégveszélyt fokozná. Az a fővárosi elképzelés, hogy mindkét hídfőt északabbra tolják, megmenthetné a híd hagyományos formáját, de Pesten drága városrendezési munkák, kisajátítások, új hídfők, új feljárók, új pillérek válnának szükségessé — ez sokba kerülne és túl sok időt emésztene,föl. Ezekkel az elgondolásokkal szemben a miniszter a régi híd helyreállítását látta reálisnak és belátható időn belül megvalósíthatónak, eredeti helyén és formájában. így az alépítmények jelentős részét, a pesti kapuzatot és a láncok egy részét is fel lehetne használni - ezáltal feleannyiba kerülne, mint egy tejesen új híd. A kegyeleti, esztétikai, szerkezeti és városképi szempontok is ezt a megoldást támogatják. A leiratban a régi hídfők teremtette forgalmi nehézségek enyhítésére is volt javaslat. Budán a feljáró ívének nagyobb sugarú kiképzésével, a villamosforgalomnak a parti áthidalás alá helyezésével és esetleg a lánckamrák talapzatának lebontásával lehetne meg-