Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)
II. Tanulmányok - Zinner Tibor: Adalékok az antifasiszta számonkéréshez és a népi demokrácia védelméhez, különös tekintettel a Budapesti Népbíróságra
közi statisztikai adatokkal összevetve a magyar népbíróságok ..véreskezüségéről"; a Uorthy-Magyarországon jelentkezett szélsőjobboldali mozgalmak feltételezett és ismert adataival egybevetve pedig lehetőség nyílik a fasiszta maradványok felszámolásában betöltött szerepük értékelésére, az ország háborús és népellenes bűnözési térképének felvázolására; a hozott ítéletek mértékének vizsgálata pedig választ ad (a NOT és a népbíróságok adatainak egybevetésével) arra, hogy a népi igazságszolgáltatási szervek történelmi feladatukat hogyan teljesítették. 93 A népbíróságok ügyforgalmi adatai részletes információkat szolgáltatnak a feljelentésekről, a pótnyomozásokról, a vádiratokról, az első és másodfokú ítéletekről és mértékükről. Külön adatsorok állíthatók össze az egyes népbíróságok tevékenységéről. 94 Nem részletezve öt év statisztikai adatait 95 , 1945 és 1949 között évenként az alábbi adatok jellemzik a magyar népbíráskodást (halmozott értékek): 1945: 10 163 96 (feltehetően ügy) 1946: 17 7 3 1 97 (feltehetően ügy) 194 7 : 3 1 4 7 2 98 (feltehetően ügy) 1948: 45 687" (feltehetően ügy) 100 A népügyészségek és népbíróságok összesített adatai szerint a népügyészségek elé került és befejezett üggyel rendelkezők (87 417) valamennyi népügyészség elé került 96,54%-át teszik ki, míg a népbíróságok elé került és lezárt üggyel rendelkezők (55 322) a népbíróságok elé került valamennyi személy 94,35%-át. A mindkét fórum előtt folyamatban maradt ügyek (3,46 és 5,65%) nem jelentősek, sa befejezett ügyek önmagukban is alkalmasak az általános következtetések levonására. 101 A lezárt népügyészségi ügyek gyanúsítottal közül a népbíróságok elé kerültek egyrészt azok, akiknek ügyében már elkészült a vádhat (42 006 fő =48,1 2%), másrészt azok, akiknek ügyei végleg még nem kerültek át a népbíróságra, mert pl. a végleges vádemelés előtt az iratokat felterjesztették a Népfőügyészséghez stb. (1 1 032 fő= 12,61%). 23 094 fő (26,417r) ügye végleg befejeződött, míg 11 225 fő (12,84%) népügyészségi eljárása úgy szűnt meg, hogy a gyanúsítottakat kitelepítették vagy meghalt az előzetes letartóztatásban stb. Jelentős a pótnyomozásra visszaadott közel 24 ezer fő adata, mely mutatja, hogy a népügyészségek sokszor nem elégedtek meg a nyomozások eredményeivel, másrészt a népellenes bűnökkel gyanúsítottaknak a nyomozó hatóság, illetve a vádhatóság előtti vallomásában mutatkozó erőteljes különbség (sokszor a beismerő vallomások népügyészek előtti visszavonása) azt eredményezte, hogy a gyanúsítottak visszakerültek a nyomozó hatóságokhoz. A népügyészségi gyanúsítottak 61,1 1%-ára sikerült a vádhatóságoknak olyan terhelő adatokat rábizonyítani, mely lehetővé tette az ügyek népbírósághoz való áttételét, 34 ezer fő ellen azonban már nem indult népbírósági eljárás. Az összes befejezett ügyben szereplő személyek közül 26 997-et (48,79%) marasztaltak el, 14 727 főt (26,54%) felmentettek, míg 12 644 fő esetében az ügyek megszűntek. Ezek a népbírósági adatok a rendelkezésre álló népügyészségi adatokhoz viszonyítva azt mutatják, hogy a népügyészségek elé került és befejezett üggyel rendelkezők (87 417 fő) közül csak 26 997 főt (30,88%) marasztaltak el első fokú ítélettel, azaz közel minden harmadik személyt. Jobb az arány az összes megvádolt és összes elmarasztalt egymáshoz való viszonyát vizsgálva, ebben az esetben 64,1%' az arány, kb. 2/3-át ítélték el a megvádoltaknak. Az 1945 : VII. t.c. alapján megvádolt 42 066 fő közül 41724 fő esetében hoztak marasztaló vagy felmentő ítéletet, azaz ítélettel zárult 99.1 %-uk ügye. Háborús és népellenes bűncselekménnyel gyanúsítva a nyomozó hatóságok összesen 90 551 főt adtak át a népügyészségeknek, míg a népügyészségek 58 629 esetben döntöttek úgy. hogy az ügyeket a népbíróságokhoz továbbítják. 103 A 24 magyar népbíróság összesített adatai alapján öt nagy csoport alakítható ki:
