Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)
II. Tanulmányok - Zinner Tibor: Adalékok az antifasiszta számonkéréshez és a népi demokrácia védelméhez, különös tekintettel a Budapesti Népbíróságra
tében, amennyiben a nyilas mozgalmakkal kapcsolatuk csak alkalomszerű volt, a fasiszta demagógia megtévesztő hatását emelte ki a miniszter. Azoknál pedig, akik népellenes nézeteiket revideálták, meg kellett szüntetni a nyomozást. Ezek a nézetek munkáspárti sikert jeleznek. Míg az internálás kérdésében már a nyár folyamán sikerült a ,jkisnyilas" kérdés munkáspárti értelmezését elfogadtatni, addig szeptemberben már a nyomozói munka végleges lezárásáról, a jogi szankcionálás osztályharcos szemléletű megközelítéséről is nyilatkozhatott a baloldali szociáldemokrata miniszter. 82 Felmerült a népbíróságok létjogosultságának kérdése is. Szűcs János államtitkár szerint a népbíróságok ellenfeleinek álláspontja nyolc pontban sűríthető: kell-e népbírósági eljárás és lehet-e büntetni olyan tetteket, amelyeket a törvény azok elkövetése előtt nem nyilvánított bűncselekménynek; nem jogellenes-e a népbíróságok felállítása; van-e háborús bűnösség; az 1945 : VII. t.c. által tilalmazott tetteket előzőleg lehetett-e bűnnek felismerni; milyen alapon módosította az elévülési időt a népbírósági novella; miért elfogultak a népbírák; a legsúlyosabb esetekben miért nincs fellebbezési joga a vádlottnak? 83 A korábbi népfőügyész, államtitkár az 1945: VII. t.c-ben felsorolt bűncselekményekről bebizonyította, hogy azok közül számos előzőleg is büntethető volt. Statisztikai adatokkal támasztotta alá az elfogulatlanságot, hisz az ítéletek több mint egyharmada felmentő volt. A népbíróságok létjogosultságának felvetésével az igazságszolgáltatás területén végbement folyamatot kívánták megállítani. 84 A népbíróságok elleni „hadjárat" egyik következménye a „főbűnös" pereknek a jogi lehetőségek kihasználásával történő elhúzása volt. Az 1945 őszén előretört, a kisgazdapártra szavazó nem progresszív erők megpróbálták kihasználni azt a lehetőséget is, hogy a főbűnös-perek előtérbe kerülésével időlegesen a hangsúly ezekre az ügyekre terelődött, a népügyészek és népbírák e perek politikai hátterének, történelmi előzményének feltárása helyett megelégedtek a legutolsó hónapok, Sztójay és Szálasi érájának bemutatásával, s így lehetőséget biztosítottak egy éles konfrontáció létrejöttéhez. E nem céltudatos politikai pervezetéseket használta ki igen tudatosan a koalíció jobb oldala és a kolíción kívüli ellenzék, mert minden rosszat a német megszállással és annak következményeivel igyekezett magyarázni. Igaz ugyan, a népbíróságok vonták felelősségre a fehérterror pogromlovagjait is, de ezek a perek nem váltottak ki akkora érdeklődést, mint a kabinetperek. Tény azonban az is, hogy szemben a Jacksoni elvek "-kel 85 , a magyar népbíróságok kihangsúlyozták a német megszállás tényét, de a kollaboráns politika előtérbe helyezése — az 1945-ös választási sikerein felbuzdult — nem-munkáspárti erők pozícióit erősítette. Ezekben a nagyjelentőségű „főbűnös" perekben a közvélemény és a perek viszonyára is utalni kell. A tárgyalások hallgatóinak zöme nemcsak antifasizmus igenlői közül került ki, hanem szenzációéhes kispolgár volt. A sajtó pedig nem a fasiszta maradványok elleni harc szükségszerű lépéseiként tudósított ezekről, hanem napi szenzációként. 86 A népbíróságok elleni támadásokhoz — ehelyütt nem részletezett antiszemita jelenségek is kapcsolódtak, annak ellenére, hogy a koalíciós pártok álláspontját nem a törvénytelen bosszúállás, hanem a törvényes számonkérés jellemezte. Kezdetben számos zsidó vallású népbíró és népügyész dolgozott, s egy hamis kép alakult ki ennek következményeként: 1945-ig a zsidók felett a magyarok ítélkeztek, most fordítva. Hiába szögezték le, hogy a népbírósági eljárás nem ezt a célt szolgálja, csak az az állásfoglalás vezetett eredményre, mely minden ítélkezési fórumba lehetőleg nem-zsidót keresett. 87 A háborút túlélők között vagyonjogi viták keletkezetek. 88 A deportálásból visszatérők következetes antifasizmusának érvényesülésekor azonban nem mindig a közelmúlt átélése, a korábbi magas jogi képzettségől fakadó tudás volt a meghatározó. Az egykori diszkriminációs törvények miatt képzettségüknek megfelelő munkakörtől megfosztott emberek között számosan voltak olyanok, akik erőteljesen igyekeztek nézeteiket érvényre juttatni. Ez
