Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)
II. Tanulmányok - Zinner Tibor: Adalékok az antifasiszta számonkéréshez és a népi demokrácia védelméhez, különös tekintettel a Budapesti Népbíróságra
zását sürgette az a tény, hogy 1945. febr. végén a népbírósági fogházban 180, az újpesti járásbíróság épületében 50 nyilas bűnöző várt tárgyalásra, de egyre jobban megteltek a Budapesti Büntetőtörvényszéki Fogház 3. és 4. emeletének cellái is a Budapesti Népügyészség hatáskörébe tartozó foglyokkal, mert az eljárás ideiglenesen szünetelt 54 , míg vidéken más okok miatt meg sem indult 55 A Budapesti Néptörvényszék 1/1945. sz. ítéletét a kegyelmi tanáccsá átalakult Budapesti Nemzeti Bizottság erősítette meg és utasította el a kegyelmi kérvényeket. A BNB államfői jogokat gyakorolt! A nyilvános kivégzések színhelye is figyelemkeltő volt: azon a frissen elnevezett Sztálin téren hajtották végre, amelynek korábbi neve Mussolini tér (azelőtt Oktogon) volt. Ez a gyakorlat a későbbiekben nem folytatódhatott: több köztéri, nyilvános akasztás nem volt (a nyilvánosság a Markó és a Kozma utcában csak később szűnt meg), a szovjet parancsnokok nem avatkoztak a tárgyalások végkimenetelének alakításába (mint ahogy azt fenyegetőleg felvetették 1945. februárjában az Újpesten őrzött nyilasokkal kapcsolatban, míg a nagykátai „hóhért", Muray Metzl Lipótot a zeneakadémiai lincselésből — ha félholtan is —, de kiszabadították és előállították a tárgyalásra a Vörös Hadsereg katonái). 56 A személyi feltételek megteremtését követte a tárgyi feltételek biztosítása: a bírósági és a börtönépület használhatóvá tétele, az őrszemélyzet megszervezése, a konyha ellátása stb. A Budapesti Népbíróság — a szovjet hadsereg segítségével és a BNB adta maximális támogatás birtokában — három hét alatt működőképessé vált. A főváros „felszabadítását" célzó náci támadás elakadásakor a népbírósági munka — most már a 81/1945. M. E. sz. § -ai alapján - megkezdődhetett. A kiadatási eljárások A magyar népbírósági jogba foglalt bűntettek közös jellemzője, hogy három nagy csoportra oszthatók: a béke, az emberiesség elleni, és a háborús bűncselekményekre. Ahhoz azonban, hogy a háborús és népellenes bűnösöket felelősségre vonhassák, hosszú út vezetett. Egyrészt össze kellett állítani a bűnösök névjegyzékét, másrészt meg kellett indítani az ún. kiadatási eljárást. A háborús bűnösökről készült első jegyzékek, amelyek néhány száz nevet tartalmaztak, igen hiányosak voltak. A 301 fő között a leghirhedtebbek nem is szerepeltek, 57 így lényegesen fontosabb feladat volt a kiadatási eljárások megindítása. Ezt a külföld által kikért bűnösök esetében Magyarország számára a fegyverszüneti szerződés kötelezővé tette, viszont mikor a magyar igazságügyi hatóságok kéréséről volt szó, a partnerek részéről hiányzott a szükséges összhang. 58 Már a kiadatások megkezdése előtt felmerült, hogy mi lesz az osztrák és német megszállási övezetekből, s más nyugati hadifogoly táborokból visszatért emberekkel, illetve hadifoglyokkal. A népbíráskodás bevezetésével a rögtönítélő bíróság felállítása lekerült a napirendről, s elhatározták, hogy ún. szűrőtáborokat állítanak fel (Győr, Kaposvár, Komárom, Nagykanizsa, Pápa, Székesfehérvár, Szombathely, Veszprém és Zalaegerszeg térségében). 59 A dunántúli táborokban lefolytatott „szűrés" következményeként 7787 főt adtak át a belügyi és katonai nyomozó hatóságoknak, míg 178 479-et szabadon bocsátottak. Ezzel a preventív intézkedéssel szinte már a határon igyekeztek a szélsőjobboldali eszmék hordozóit és a bűnösöket kiszűrni. 60 A szűrőtáborok a nemzetgyűlésben jóval kisebb hangsúllyal szerepeltek, mint pl. az internálótáborok. Ennek oka az volt, hogy a szűrőtábor sem közigazgatási, sem jogi szankcionálási lehetőséggel nem rendelkezett, s csak az ott kiszűrtekre várt — másutt és amennyiben bűnösségük beigazolódott - valamilyen büntetés. Rajk belügyminiszter a kiszűrtek számát — az államvédelem érdekei miatt — a valóságostól eltérő adattal reprezentálta, szerint a kiszűrtek 7,2%-ot tettek ki. 61
