Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Hegedűs József - Tosics Iván: Budapest Általános Rendezési Tervének előzményei (1932-1955)

2. ÁR T-elképzelések a helyreállítási periódusban (1945 -1949) A felszabadulás után nemcsak a háború okozta károk helyreállítása indult meg azonnal, hanem a város fejlesztési programjának átdolgozása is. Az FKT már 1945 júliusában munkabizottságot alakít, amely 1945 decemberében előterjeszti a városfejlesztés kidolgozott alapelveit. 1947 februárjában pedig a területfelhasználási terv is elfogadást nyert az FKT által. A tervezés ezután — már Nagy-Budapestre kiterjedően - 1948. márciusáig az FKT-ban, majd annak megszüntetése után az ETI-ben folytatódott.

14 Az 1945 és 1948 között kialakított elképzelések

15 lényegében a 1940. évi városfejlesztési programon alapulnak, kiegészítve annak területi szemléletét: tervezési alapegységként már Nagy-Budapestet fogadják el (lehatárolásuk szerint ez a Rákosokat és Békásmegyert nem tartalmazza a mai Budapest területéből). Ezenkívül definiálják a „Budapestvidék" fogalmát is, amely 75 községből áll, és nagyjából azonos az 1960-as ÁRT által Budapest környékének — agglomerációs gyűrűnek — nevezett területtel. A továbbiakban a terv három lényeges elemével foglalkozunk, amelyek tekintetében az álláspont a következő években megváltozik. Az első a Nagy-Budapesten elhelyezhető lakosságszám : a korábbi számítások logikájának továbbvitelével ez a szám 6,2 millió (!). A tervezők érzik ennek a számnak az irrealitását: „Ilyen mértékű beépíthetőség (azaz az építési szabályzat által maximálisan megengedett sűrűség) fenntartása a települési viszonyok állandó ingadozására, az egyes vidékek hézagos és rendszertelen, más vidékek túlzott beépítésére vezet. Ezért a Nagy-Budapesten telepíthető összes lakosság számát reális demográfiai valószínűségek alapján leghelyesebb az előbbinek mintegy a felére csökkenteni, és 3,2 millióban megállapítani, ami a jelenlegi 1,6 millió lakosnak éppen kétszerese és az eddigi fejlődést alapul véve, legkorábban 50 év múlva érhető el." A program tehát a lakosság dinamikus növekedésének lehetőségével számok, és nem fogadja el Budapest fejlődésének normatív alapon történő korlátozását, így alapvetően nagyváros-melletti tervként értékelhető. A második lényeges kérdés a Budapest-környékre vonatkozik. Bár a terv többször említi, hogy Nagy-Budapest tervezési egységként kezelendő, ezen belül egységes telepítési módokat kell megállapítani, világosan kiderülnek azok az óriási különbségek is, amelyek a már régóta városias Kis-Budapest és közvetlen környéke között fennállnak. Mégis míg „Budapesten a közművesítés s általában a városias színvonalat biztosító 100 lakos/hektár laksűrűség legtöbb helyen elérhető és a terv szerint az erre a laksűrűségre kijelölt legalacsonyabb beépítési fokozatú lakóterületek az összes lakóterületeknek csak 41 százalékát teszik ki, addig Budapest-környékén ez a legalacsonyabb fokozat az összes lakóterületnek 87 százalékát alkotja... Ezen a körülményen a telepítési területek erős csökkenése és a beépítés helyenkénti tömörítése sem változtatott, ebben a körülményben jut kifejezésre a Budapest-környéki települések súlyos problémája..., hogy a környéki települések nagy. része nélkülözi a kellő városias színvonal kialakításának mind társadalmi és gazdasági, mind műszaki feltételeit. E probléma megoldásának hatékonyabb eszközei azonban kívül esnek a városrendezési terven." A szerzők ezzel jelezni kívánták azokat a súlyos problémákat, amelyekkel a várospolitikának Nagy-Budapest létrehozása után szembe kell néznie, s amelyek kezelése, a külső területek elmaradottságának, az aránytalanságoknak a mérséklése csak más fejlesztési célok rovására, politikai döntésekkel vihető végbe. Ugyancsak érdekes a tervezetnek a agglomerációval (Budapest-vidékkel) kapcsolatos álláspontja. A Bizottság határozottan eltér azoktól az „elgondolásoktól, amelyek itt (az agglomerációs gyűrűben) egy kizárólag tilalmazó, negatív jellegű politikát kívántak folytatni, a terület rendeltetését pusztán a nagyvárosias fejlődést gátló védőterület rendeltetésére kívánták korlátozni, tehát az akkori állapotában rögzíteni.'' Ezzel szemben egy ..

pozitív" várospolitikát tartanak szükségesnek, aminek az a lényege, hogy az agglomerá-