Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Varga János: A dunántúli török ellenes harcok történetéből (Főúri magánkatonaság és királyi vitézek közös vállalkozásai)

kinevezett parancsnok rendelkezett. Utasításukat a végvári vitézeknek és a főúri szolgálatban álló katonáknak egyaránt végre kellett hajtaniok, amint azt Esterházy Miklós nádor 1631. december 1-én kelt parancsában olvassuk: Bizonyos gonosz hireink futamodván az török excursiója felől, az kiket hertelen az urak szolgál közül és végbeliekből is országunk oltalmára összegyüjthettünk, megcselekedtük. Kik eleiben rendeltök és bocsátottuk Esterházy Pál uramot ... Minekokáért intünk mindeneket szeretettel, s az vitézlő rendnek penig tisztünk szerént is hagyjuk és parancsoljuk, hogy ki-ki ... ugy alkalmaztassa magát az mint őkegyelme rendeli és ordinantiáját kiadja, mertha ki különben cselekszik, érdemlett büntetését fogja venni."

53 A közös vállalkozáson résztvevők száma ritkán haladta meg a harmadfélezret. Többnyire néhányszáz fürge lovas hajtotta végre a lesvetéssel kombinált villámgyors akciót. A lesvetésben az ősi nomád harceljárás egyik eleme éledt ujjá, amelynek hajdani kedveltségéről irta Bölcs Leó, jellemezve a magyarokat: "Jobbára a távolról való harcban s a lesvetésben lelik kedvüket ... lévén ők lovasok, akik nem szállnak le lovaikról. Ám a gyalogosan való helytállásra alkalmatlanok, mint akik lóháton növekedtek fel."

54 Az egykori nomádokétólaiig különbözött a XVI. századi magyar lovas harceljárása. A pécsi Dervis bégnek a török korszak elejéről származó leírása szerint ugyanis a magyar vitézeknek "minden nap csatájok kinn jár. Néha siklósi utat lestek, néha görösgáli utat, gazt állottak. " 55 A végvári küzdelemben kialakultak a portyázás és lesvetés Íratlan szabályai. Mellőzésük végzetes következménnyel járhatott a vállalkozás résztvevőire. A kitartást és nagy fegyelmet igénylő harceljárás nyáron többnyire szünetelt. "Bogár záskor" és "szunyogjárás" idején ugyanis sem ember, sem állat nem tudott fegyelmezetten várakozni. A hómentes téli éjszakák ellenben kedveztek a vállalkozásra indulóknak, különösen ha a hold fénye is segítette őket. A kanizsai török ilyen időben gyakran fölment a Rába vidékére rabolni, ezért holdtölte alkalmával a folyóparti Őrséget készenlétbe helyezték. Batthyány I. Ádám 1644 februárjában igy utasította helyettesét: "az végbeli kapitány uraiméknak írja meg kegyelmed, hogy az alatta valókat mind beparancsolják és helyben legyenek készen, hogy ha erre az holdtöltére avagy az másikra kivántatik, ki-ki alatta valókkal előállhasson. .. Az csákányi, körmendi és körül lévő szolgáinknak meghagytok, hogy mind készen legyenek."

56 Amikor a hó leesett a portyázást megszüntették. Részint az utak járhatatlansága, részint a vállalkozás várható kudarca miatt, hiszen a lovakat saját nyomaik árulták el. Aki ezt figyelmen kivül hagyta, mint 1561 telén a kaposi török, az rajtavesztett. Orosztonyi Péter igy számolt be az esetről Csányi Ákosnak: "Hogy hazajövénk vala napvilággal az uraimmal, Jákó-közben, Bajom-közben öreg csapást látánk... Nem tudók mire vélni, hogy ha rablani mentenek avagy minket lesnek. S mlg Bajomot érők addig elsitétedék s elestveledék és sok kerüléssel besieténk ide az uram házába." (ti. Nádasdy I. Tamás szenyéri palánk erődítményébe). Az éjszakát valamennyien nyugtalanul és ébren töltötték, mignem hire jött, hogy a törökök merre járnak. Azonnal utánuk indultak és virradatkor elérték az 50 fős csapatot a Kaposvárhoz közeli Csökölyben. Orosztonyi innen igy folytatja: "Ki len OL Esterházy cs. It. P 1289. 9.cs. Katonai vegyes iratok 1621-1819.7.sz. Zolnay László: Vadászatok a régi Magyarországon. Bp. 1971. 43. Szalay: i.m. 57. OL B.cs. lt. P 1315. 2.CS. Batthyány I. Ádám iratai 1644. 77.f.