Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)
II. Tanulmányok - Szőcs Sebestyén: Irányi Dániel pest-budai kormánybiztossága 1849-ben
dara ágyúval lőttek át, s hogy ezek az ágyulövések majdnem a levegőbe röpítették a Lánchidat, "a világ e nyolcadik csodáját"; majd azzal folytatta, hogy addig csak kénytelenségből ágyuztatta Pestet, de "ha a budai polgári házak céltalan megtámadása és rongálása folytattatik, ugy megszűnik minden kimélet és ezen vandalizmusért feleljenek azok, akik egy idegen frakciónak ördögi dühével saját kebleikben dúlnak". Nos, ami a vandalizmust illeti, abban Hentzi kétségkívül nem tévedett; Pest lövetésének 4-én este jónéhány halálos áldozata volt, s mintegy 30 épület Is erősen megrongálódott. A további felesleges véráldozat megelőzése érdekében Irányi azonnal megtiltotta a Duna-parton való járkálást és csoportosulást, majd 5-én Ságody alpolgármesterrel és Patay István alezredessel, Pest akkori városparancsnokával együtt egy hirdetményt tett közzé, amelyben tájékoztatta a budalakat arról, hogy Hentzi vádaskodása egyáltalán nem felelt meg a tényeknek. Ennek a hirdetménynek a kiadása feltétlenül szükséges volt, mivel Hentzi állitása sokaknál hitelre talált; többek között Pataynál Is, aki - még a fenti hirdetmény kiadása előtt - egy rendeletet bocsájtott ki, s ebben katonai rögtönitélő biróság elé állítás terhe mellett tiltotta be a pesti oldalon a lövöldözést. Irányi azonnal felhívta Patayt rendeletének visszavonására. A városparancsnok azonban erre semmiképpen sem volt hajlandó; már csak amiatt sem, mert ugy gondolta, hogy a budaiaknak küldött nyilatkozattal rendeletét tulajdonképpen már vissza is vonta. Igy aztán a kormánybiztos kénytelen volt május 7-én egy hirdetményt megjelentetni, amelyben a Patay 5-1 rendeletében foglaltakra reflektált Igen élesen. Elismerte, hogy két-három puskalövés valóban eldördült Pesten, de - tette hozzá - jóval az után, hogy Hentzi elkezdte a várost bombáztatni, s igy ez semmiképpen nem lehetett a város ágyuztatásának oka. Végül közölte, hogy egy bizottmányt hoztak létre, amelynek feladata volt "különösen az itt tartózkodó külföldi szemtanuk meghallgatása mellett" a lövöldözés körülményeinek kivizsgálása. A bizottmánynak a fenti feladaton kívül a keletkezett károkat is fel kellett mérnie, s mind a lövöldözés körülményeiről, mind a keletkezett károkról részletes jelentést kellett tennie a tanácsnak. Ugyanakkor a városi hatóság lépéseket tett Görgeinél annak érdekében, hogy a tábornok szólitsa fel Hentzit a város bombázásának beszüntetésére. Görgei ezt - már a pestiek kérése előtt - megtette, eredményt azonban nem sikerült elérnie. A császáriak 6-án is folytatták Pest ágyúzását, bár gyérebben, mint az előző napokban; 8-án és 9-én azonban újra erősen lőtték a várost, majd a pusztitás 12-én és 13-án érte el csúcspontját. Mind a 8-9-i, mind a 12-13-i bombázás ujabb tetemes károkat okozott; a város több helyen kigyulladt, és sok ház teljesen vagy részben leégett. Nem kimélte azonban Hentzi Budát sem: parancsára a várvédok 12-től éjszakáról éjszakára felgyújtottak néhány, a várfalakon kívül eső házat. Ennek következtében csak a Vizlváros területén 52 épület rongálódott meg. Emberéletben azonban már alig esett kár, jóllehet a város lövetése még 15-én, 16-án és 17-én is folytatódott, a pestiek közül ugyanis már 5től kezdve igen sokan kimenekültek a Városligetbe vagy a város olyan részeibe, ahová az ágyúgolyók nem jutottak el. A menekülés természetesen a 8-9-i és 12-13-1 ágyúzás után is folytatódott; a belváros lassan teljesen elnéptelenedett, az üzletek sorra bezártak. 1 4 14 Buda ostromával, illetve Pest bombázásával kapcsolatos eseményekről ld. többek között: BFL Pest Tan.jkv. Tanácsülés 1849. máj. 6., OL OHB Ált. ir. 1849:6508, 1849:6920,1849:7003,1849:7012, 1849:7119, uo. Szemere Bertalan ir. 1849:36, uo. Iktatatlan iratok 2, uo. Bm.Eln.ir. 1849:22, 1849:58, uo. Szemere Bertalan ir.
